Elköszöntünk Edééktől: utoljára lobbant el a szabadság kicsi lángja a Soltis Lajos Színházban

Hét év után, szombaton este köszönt el az utóbbi évek egyik legsikeresebb előadásától, A cigánytól a Soltis Lajos Színház. Mi változott hét év alatt? Semmi - és minden. 
Szigligeti Ede népszínművét Benkó Bence és Fábián Péter vették kezelésbe, a hely és a társulat által inspirálódva. És ebből az összmunkából valami nagyon szép: vidám és szomorú, érzelmes és önironikus – és főleg a celldömölki történeten messze túlmutató – produkció jött létre. 1848/49 tájékán járunk, magyarok és cigányok – vagyis magyarok – szeretnek, gyűlölnek, intrikálnak, miközben a felnőttsorba került fiúkat „lutriba teszik”: a szerencse vagy szerencsétlenség dönti el, hogy kit visznek el Görgey Artúr katonájának. Szabadság, szerelem, pénz, házasság, sors – minden együtt van ebben a krimiszálat sem nélkülöző történetben, sőt: maga az ördög és jóisten meccsel a lelkekért a két térféle osztott pályán. Míg végül az előbbi rálegyint: rá itt nincs szükség, elvégzik, amit kell, nélküle is. Az előadás ötvenhétszer került színpadra (nem csak a Koptik Odó utcában), a pénteki és szombati búcsúelőadásokra is megtelt a nézőtér. A legtöbbször visszatérő nézők oklevelet kaptak. Eljött Horváth Szabolcs zeneszerző, itt volt szombaton Fábián Péter is. A novemberi estében azon tűnődtünk: a változó világ hogyan mozdította el a ma is érvényes előadás hangsúlyait, jelentését. Szombaton este utoljára lobbant el a szabadság kicsi lángja a színpadon.