Elő a szövegekkel! - Joyce Club a kerek asztal körül, Fehér Renátó és Vincze Bence vezetésével

A Joyce Club Savaria júniusban a Bloomsday alkalmából jött létre – elvégre ennek a mára több napos összművészeti fesztivállá bővült szombathelyi eseménynek az eredete mégiscsak az irodalomban, egy teljes mélységében meg soha nem ismerhető, a befogadót újra meg újra játékba hívó, ezernyi értelmezési lehetőséget rejtő és fölkínáló irodalmi műben: James Joyce Ulysses-regényében rejtőzik. Meg persze az állítólagos, egyre nehezebben megragadható realitásban: Joyce egyik főhőse (ha a hős jó szó) szombathelyi származású. És Joyce előtt nem volt ismeretlen a város, és Szombathelyen tényleg éltek Blumok – lám, a lavinává váló hógolyó már el is indult. De Joyce apropónak, ürügynek is bőven elég a klub létrehozásához. A két – szintén szombathelyi, vasi kötődésű – szerző, Fehér Renátó (többkötetes, számontartott költő, a Hévíz főszerkesztője) és Vincze Bence (első regényén dolgozik, Móricz-ösztöndíjas, az f21 alapítója, a kámi Nyolc Ág Művésztábor főszervezője) hívó szavára azonnal kialakult a kör: főleg egyetemisták, középiskolások jelentkeztek és járnak vissza a Joyce Clubba – amelyhez továbbra is lehet csatlakozni. 

Kerek asztal

Ezen a kellemes, gyorsan estébe forduló novemberi délutánon a Szimfónia kávézó a találkozási pont, aztán átmegyünk a Batthyány térre, a Szombathelyi Zsidó Hitközség által működtetett zsidó kultúra házába: a Joyce Klub nem először kapta meg a hitközség klubhelyiségét a találkozáshoz. 

Középen a nagy kerek asztal tökéletesen jellemzi az összejövetelt, a bejáratódó viszonyokat. Mert bár Fehér Renátó és Vincze Bence klubvezetőként van jelen – és van itt a kezdőknél jóval tapasztaltabb szerző is –, a tónus, a másik megszólítása a partnerségen alapul. Vincze Bence mintegy bemelegítésként könyveket mutat – hiszen az irodalom „szövegek összessége”, de az irodalmat mozgató, fönntartó közeggel, intézményrendszerrel sem árt megismerkedni. 

Könyv, kiadó

És tudatosítani például, hogy egy könyvborítón már a kiadó neve sokat elárul. Bence a Jelenkort, a Magvetőt, a Kalligramot említi – mint legfontosabb tájékozódási pontokat. De hozott konkrét ajánlatokat is: a szintén jónevű Prae-től Tóth Réka Ágnes (a WSSZ dramaturgja) első verseskötetét, a Scolartól (ahol ő maga is dolgozik) a LIVE sorozatot, benne a szintén szombathelyi Szendrői Csabát – meg Sofi Oksanent, a kortárs finn írót. Legközelebb folyóiratokkal jön, azt ígéri. 

Elő a szövegekkel

Aztán: elő a szövegekkel. Erre az alkalomra nyolcan küldtek-hoztak verset-prózát; sőt: olyan szöveg is van, amely kis túlzással, akár versként, akár prózaként olvasható. Bámulatra méltó, ahogyan Fehér Renátó árnyalt, csöndes, pontos, gyöngéd mondatokkal nyit meg utakat, távlatokat. A szöveg működéséről, működtetéséről, a „szövegcsinálásról” van szó; idézőjel nélkül is. Az ihlet státusza bizonytalan, kell más is: mesterségbeli tudás. A vers, a próza: szerkezet – össze kell rakni, föl kell építeni. A szerzők komolyan, kíváncsian kapcsolódnak be a beszélgetésbe, tesznek föl kérdéseket, reagálnak, kiegészítenek, ellentmondanak, egyetértenek, továbbgondolnak. Észrevétlenül röpül az idő. 

Mint egy falat kenyér

December 5-éig is. Akinek kedve támad (és vannak dédelgetett, eddig titokban őrizgetett szövegei a fiókban – a fájlok között –, bátran regisztrálhat: [email protected].  (Mint egy falat kenyér.)