Esterházy sétány a Bolyai Gimnáziumban – Az már majdnem a gesztenyés főallé

„Azt szoktuk mondani, amikor meghal valaki, hogy nem halt meg, mert mondjuk, örökké a szívünkben él. Most nem lehet így beszélni, annyira idegen volna tőle a vigasznak és a vigasztalásnak ez a könnyű módja. Könyvek vannak  és van van emlékezet." Ezzel a mottóval – és a tőle való szövegekkel - emlékeztek Esterházy Péterre (1950-2016) a Bolyai Gimnázium diákjai, miközben fölavatták az iskola könyvtárához vezető, fotókkal kirakott  Esterházy sétányt. Zenével működtek közre a Művészeti Szakgimnázium diákjai. Föllépett Barsi Dorottya, Ekler Luca, Kérges Dorottya, Keszei Bendegúz, Pass Dominika, Pataki Júlia, Rácz Fanni, Petovári Anna, Hurtik Rita, Prikazovics Júlia, Dénes Petra, Temesi Tamara, Kovács Bálint, Várallai Luca. Felkészítő tanárok: Czeller Krisztina, Prehoffer Gábor, Tóth Péter.

Fotó: Kovács Ágnes

Csak néhány az elhangzott Esterházy-mondatok közül:  „Szamárság bízni csak úgy a szavakban, olyan nincs, hogy rossz a mondat, de jó a szó, az elemek tiszták, a szabályok világosak, csak az egész piszkos és sötét." (...) „Fegyverek közt hallgatnak a múzsák. Egy izgatott, türelmetlen társadalom nem szereti az oktalan dolgokat. Márpedig az irodalom ilyen, ok nélküli. A türelmetlen társadalom a hasznosat keresi. Az irodalomban is azt keresi, ami hasznos. És hát, aki keres, talál. De az irodalom maga erre nem sandíthat. Az irodalomnak nincsen célja. Az irodalom nem olyan, mint ahogy a tévében látszik. Hogy színes, kicsit szélesvásznú és megnyugtat és fölemel. A központi fűtés és a lottó ötös, az ilyen, megnyugtat és fölemel." (...) „Lehet, hogy az élet olyan, hogy alkukat kell kötni benne, de ezeket az alkukat is méltósággal kell kötni. És ha nem lehet méltósággal alkut kötni, akkor nem szabad alkut kötni."