Terka-sztorik - Amikor az érvek helyét átveszi a pofon és a záptojás

Írás, olvasás, szövegértés, beszéd. A modern módszerek már többnyire azt hangoztatják, hogy nyelvhasználatunk túlnyomó többségben beszéd - ha csak nem vagyunk mondjuk remeték -, és ezért az oktatásban is erre a skillre helyezik a fő hangsúlyt. A nyelvvizsgáknak pedig kihagyhatatlan mozzanata a vita, a véleményütköztetés. A baj csak az, hogy a véleményünk megfogalmazására és kifejtésére általában az anyanyelvünkön sem vagyunk képesek. Kivételt képeznek persze a politikusok, közemberek, akiknek sokasága nyilvánvalóan tanul retorikát, és szóvirágok, szóképek, hasonlatok bőséges tárháza nélkül ki sem áll a nyilvánosság elé. De ez csak a jéghegy csúcsa.

A nagy átlagnak akkor is összegyűlik a gombóc a torkában, ha egy társasházi lakógyűlésen kell felszólalnia. Az átgondolt érveléstől pedig a legtöbb baráti vagy munkahelyi vita fényévnyi távolságban van.Közeledik az érettségi, melynek sokak szemében a szóbeli vizsga a legrettegettebb része. Nemzedékek óta egy fiatalnak ez az első alkalom az életében, amikor tisztességesen össze kell szednie a gondolatait.

Aki nem tanul tovább, annak lehet, hogy az utolsó is. Néhány szerencsés diák a tanulmányai során némi vitakultúrára szert tehet, de nem ez az általános.Így ha vitás helyzetbe kerülünk, két választásunk van: vagy tökélyre visszük a hallgatást, vagy felkészülünk rá, hogy az érveknek pró és kontra is tettlegesség adhat nyomatékot. Kialakulhatnak olyan alpári szituációk is, amelyeket a köznyelv pofozkodásnak, kocsmai verekedésnek nevez. Tojásdobálás még „jobb helyeken" is előfordul. A vitakultúra javítására vitathatalanul szükség lenne. És nem csak idegen nyelveken.