2015.04.21. 13:13
Szombathelyi szaladós Palya Beával: „Szívesen lennék a saját helyemben"
Szombathely - „Szívesen lennék a saját helyemben", csinál gyors összegzést Palya Bea, akinek a neve mögé nem is kell odaírni, hogy énekesnő; úgyis tudja mindenki. Ráadásul több is énekesnél: mágikus erőket mozgató boszorkány, hóna alatt Weöres Sándor létrájával, amelyen bátran szaladgál ég és föld között. És időről időre benéz hozzánk is.
- Azon dolgozom, hogy lelassuljak -, mondta, amikor öt évvel ezelőtt a kőszegi vár udvarán, ezen az „angyalos helyen" beszélgettünk az Egyszálének-koncert előtt. Most telefonon váltottunk szót – de úgy, mintha az a kőszegi koncert csak tegnap lett volna.
- Lehet, hogy tegnap volt?
- Az emlék egészen eleven. Élesen látom magam előtt: 2010. június 27-én voltunk Kőszegen, csodálatos nap, igazi nyár – alig két héttel korábban jöttem haza Horvátországból, a tengertől. Pontosan tudom, hogy miben voltam akkor.
- Miben voltál?
- Éppen szerelmes voltam - reménytelen, elérhetetlen volt ez a szerelem. Még fájt, még éreztem a keserédes ízét, de már megszületett az a zord béke bennem. Gyógyító hatással volt rám a kőszegi koncert. A napfény, a fagyizó, a várudvar, a közönség. És három hónapra rá megtalált a szerelem, megismertem a páromat - és másfél évre rá megfogantam.
- Kőszegen akkor az utolsó kérdésre válaszolva azt kívántad, hogy tíz év múlva két gyereked szaladgáljon körülötted, az apjuk mosolyogjon ott a kapuban, aztán fagyival jöjjön vissza. Úgy tűnik, a mágikus erő működik: megjött a szerelem, megszületett Lili – a kívánságnak, mondjuk így, több mint a fele teljesült. És a kitűzött időpontig van még 5 év.
- Igen, a legjobb úton vagyok. Pont azon gondolkodom, hogy szívesen lennék most a saját helyemben. Azzal, hogy a kislányom megszületett, elvégeztem a legnagyobb feladatot, amit nőként a természet rám bízhatott. Nap mint nap növekvő szerelemmel vagyok Lili iránt, aki igazi középpontként működik az életemben.
Palya Bea. Fotó: VN-archív
- Azért nem lehet könnyű egyensúlyozni a munka és Lili között. Már amennyire munka számodra az éneklés.
- A munkám a szenvedélyem és az életem, de pont ezért nem könnyű megtalálni az egyensúlyt. Azért dolgozom rajta:folyamatos hullámzásban vagyok, törekszem a tökéletességre. Bár talán az a legnagyobb feladat, hogy elfogadjam ezt a hullámzást. A lényeg az elfogadásban van, és nem a tökéletességben.
- Hamarosan az Altatok-koncerttel jössz Szombathelyre, de volt itt egy karneváli fellépésed, amit úgy énekeltél végig, hogy Lilit a hasadban hoztad magaddal, sőt: szerintem már erősen dörömbölt is.
- Milyen érdekes: arra a koncertre is pontosan emlékszem. Talán azért, mert a szombathelyi közönség fantasztikus, tényleg. Mindig szívesen jövök ide, ha minden jól megy, ismét itt leszek a karneválon is. A három éve egyre bővülő Altatok-anyag – talán kinő belőle a következő dupla CD - teljesen összefonódott Lilivel. Rögzíti a nem-anyaságból az anyaságba vezető út hullámzásait. A szombat délutáni szombathelyi Altatok-koncerten például biztos elhangzik a múlt héten megjelent új dal, a Szaladós is.
- Gondolom, nem nagyon kell hangsúlyozni, hogy az Altatok nem csak gyerekeknek szól. Elvégre az altatáshoz is minimum ketten kellenek.
- Zenésztársammal és barátommal, Gerzson Jánossal – aki multi-instrumentalista: bármelyik hangszerhez nyúl, csodálatosan játszik rajta – arra törekszünk, hogy egész család értékes időt töltsön el velünk. Ilyenkor általában előbb-utóbb mindenki énekel.
(Vagyis nem fogunk aludni a Palya Bea-koncerten az MMIK-ban.)