Pálinka – banánból is: a főzés rejtelmeiről Horváth Tamás beszélt kóstoláskor

A hegyháthodászi pálinkafőzde 1968-ban épült, a téesz kezdeményezésére. Az építők jól kihasználták a terep adottságait: szép természeti környezetben rusztikus épületet hoztak létre. Horváth Tamás és üzlettársa 2003-ban vásárolták meg a főzdét, több felújítást elvégeztek. Hegyháthodászon kétutasrendszeren készül a minőségi, kisüsti pálinka. Az üstöknek köszönhetően kicsit rusztikusabb, teltebb, aromákban, zamatokban gazdagabb ízvilágot tudnak „produkálni”, amely különbséget mutat a manapság terjedő német típusú, oszlopos rendszeren készített párlatokhoz képest. 

– A magyar pálinkának kell, hogy legyen ereje, szerintem a 47-48 százalékos az ideális, a lényeg, hogy 50 százalék alatt legyen – mondta a szakember. Elárulta: az alkoholfokot hos - szas kóstolgatás után határozzák meg a legmegfelelőbb, leggyümölcsösebb íz érdekében. – A pálinkafőzés azon alapszik, hogy a szesz előbb párolog, mint a víz – tette hozzá Tamás, aki úgy véli, az „apró szemű” gyümölcs a legjobb pálinkának, a „felpumpált” gyümölcsök kevésbé. 

– Minél érettebb a gyümölcs, annál nagyobb a cukortartalma, ez jobban kiadja a pálinkában az aromát is. Van, aki a félérett gyümölcsre esküszik, én ezt nem támogatom, a gyümölcs ugyanis a maximumot akarja produkálni, és csak akkor tudja, ha teljesen beérett. Horváth Tamás kedvence a körte, de szereti a szőlőket, a kormint és az Irsai Olivért is. Divat, hogy „csodabogyóból” készítenek pálinkát, például galagonyából, csipkebogyóból. Tamás maga is főzött utóbbiból, de a hagyományos vonalat képviseli. Fontos a pálinkánál is felállítani kóstolási sorrendet, mint a bornál. Nem lehet a legerősebbel, legfűszeresebbel kezdeni. A műhelylátogatáson almapálinkát kínált először, ez sima, könnyen fogyasztható, aztán jöttek a hagyományos ízek és a különlegességek, bezárólag a banánpálinkával.