Segíti a hölgyeket, hogy a tánc révén elfogadják önmagukat – Seres Zoltánnal beszélgettünk

Seres Zoltán nem ismeretlen a szombathelyieknek, minden évben találkozhatnak vele, láthatják előadásait, részt vehetnek workshopjain azok, akik felkeresik a Savaria Történelmi Karnevál Keleti udvarát. A fiatalember hölgyszemmel is irigylésre méltó csípőmozgásával kápráztatja el a közönséget. Férfi hastáncosként igazi unikum a szakmában, kiemelt figyelem kíséri mozdulatait.

– Nagyon boldog vagyok, hogy évek óta részese lehetek a Savaria Történelmi Karneválnak. Fantasztikus a közönséggel való kapcsolat, az az érzés, hogy Szombathelyen egy ilyen történelmi háttérkeret ad a hastáncos produkcióknak fellépési lehetőséget. A táncosok egymás közötti viszonyára vonatkozóan pedig itt nincs versenyhangulat, inkább szeretetteljes az egymás felé való megnyilvánulás, ami persze sok rendezvényen jellemző, de itt a közeg miatt másként érzékelhető – mondta el a táncos, akit nemcsak a színpadon látni, táncpedagógusként, mozgásmentorként a színfalak mögött instruálja tanítványait, vendégeit, workshopjain nemcsak a hastánc alapjait tanítja meg a jelentkezőknek, hanem a nőiességük előhozásában, megélésében is segít a hölgyeknek.

– Alapvetően szeretem a workshopjaimat nem koreográfia köré építeni, mert úgy gondolom, hogy bár elsajátítják tanulás útján a mozdulatsorokat, de nem tudnak velük az életükben mit kezdeni. Inkább a technikán belül a nő-férfi egység színpadi megjelenítését tanítom – emelte ki Zoltán, aki hozzátette, hogy férfi oktatóként más szemszögből figyelve is segíti a hozzá jelentkező hölgyeket. – Tudom tolmácsolni a workshopokon a hölgyeknek, hogy például egy úr a nézőtérről az adott hölgyet, a mozgását hogyan látja, látja-e benne az istennőt. Ehhez meg kell nyitnom a hölgyeket: a lelkem, az ars poeticám mellett van egy hozott és plusz felvett képességem, amivel én azt gondolom, hogy barátjukká tudok válni, azaz lényegében a nőben lévő nőnek a bennem lévő nő barátnőjévé válik – ezt nem szokták így végiggondolni az emberek, de valójában ez történik az órákon – fűzte hozzá.

Elmondta azt is: azzal, hogy úgymond a barátnőjükké lesz a hölgyeknek, bátran meg mernek nyílni előtte, és az önmagukat féltő aspektusokba is könnyebben beengedik, továbbá férfiként biztonságot is nyújt az egyes gyakorlatok megtanulásánál, mindezt vidámsággal ötvözve, ami tovább oldja a hangulatot az órákon. – Visszajelzésként szokták mondani a vendégeim – ezt hosszú évek tapasztalatából látom –, hogy aki addig szinte mindig nadrágban járt, mert soha nem érezte azt, hogy annyira csinos lenne, hogy felvehetne egy szoknyát, vagy úgy gondolta, hogy nem tudja nőiesen viselni a ruhadarabot, elkezdett szoknyát viselni, magabiztosan.

Vagy az órák során megnyílt a lelke és a szíve önmaga felé, ezáltal elkezdett nőiesebben öltözni, sminkelni – összegezte általános tapasztalatait a hastáncos, aki kiemelte: az a legfontosabb, hogy megtanulja önmagát szeretni egy nő, és ebből tud osztani mindenki felé. Gyakori visszajelzés az is – fűzte hozzá –, hogy a férfiak reakciója is megváltozott az adott hölgy irányában. Volt olyan, aki emiatt tudott partnert találni magának – addig hosszú ideje nem volt párja, ám a kisugárzásának megváltozására megérkezett a partner is. – Volt valami, ami korábban blokkolta nála ezt az energiát, például megbántották gyermekkorában, vagy az előző kapcsolata nem a vártnak megfelelően alakult; de más oka is lehet.

Amikor viszont felszabadul ez az energia, megváltozik a kisugárzás, és sok dolog beindul az ember életében – mesélte Zoltán, akinek szándéka és célja, hogy a hölgyek az önbizalom területén fejlődjenek, megtanulják szeretni, merjék kifejezni önmagukat. – A testbeszéd is kommunikációs forma, és az önkifejezésnél testbeszédet használunk, amelyhez nemcsak a levegő a közeg, a csend, hanem a zene, annak a rezgése is a levegőben, amit mi pluszban alkalmazunk, és ami egyfajta vivőközege az egésznek – emelte ki.

A tánc, a hastánc során a pillanatban való jelenlétet kell megélni szívvel-lélekkel, a mozgás, az alapvető táncismeretek és az improvizáció alkalmazásával válnak tökéletessé a mozdulatok, ezáltal pedig a megélt pillanat is.