A „kukások” sem dőlhetnek ki – Tokorcson értük utol az 1-es járat dolgozóit

A képlet egyszerű: többen és többet vagyunk otthon, tehát több szemetet termelünk. A kukák telnek, a hulladékszállítók pedig járványhelyzetben sem késhetnek. A Sopron és Térsége Környezetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft. sárvári telephelyéről indulunk Tokorcsra Szijártó Lászlóné hulladékszállítási művezetővel. Ő koordinálja a szállítást Sárváron és 37 településen Ölbőtől Hosszúperesztegig, öt autó három-háromfős „legénységével” tartja a kapcsolatot, kiadja és begyűjti a menetleveleket. A gépkocsivezetőket és a rakodókat folyamatosan ellátja védőkesztyűkkel és -maszkokkal, fertőtlenítőszerrel.

Elmondja nekik, hogy most több mindenre kell figyelniük – például arra, hogy a hatósági házi karanténban lévők tényleg dupla zsákban teszik-e a kukába a szemetet. Eddig szerencsére nem sok piros cédulát láttak. A családi házas övezetekben, ahol többnyire a kapukon van a cédula, könnyebb dolguk van, ám a lakótelepek közös kukáiban szinte lehetetlen kiszűrni a karanténban lévők szemetét, mivel nem tudni, melyik zsák kié. Ezért is fontos a fertőtlenítés és a védőkesztyűk gyakori cseréje.

Tokorcson érjük utol az 1-es járatot: Börzsönyi Gyula gépkocsivezető, Németh Zsolt és Pados Gyula rakodók a hét négy napján Sárváron gyűjtik a hulladékot, szerdánként Nagysimonyiban, Tokorcson és Kemenesmihályfán teszik ugyanezt – ez a nemzetközi kör, mondják nevetve. Mesélik, hogy az utakon könnyen haladnak, alig van forgalom, a kukák viszont dugig vannak – érezhető, hogy az emberek otthon vannak. Máskor kiálltak a kapuba a lakók, váltottak velük néhány szót – most behúzódnak.

A 8,5 tonna kapacitású autót minden délután Cséren ürítik és fertőtlenítik – ez járványhelyzettől függetlenül mindig így van. Mondják, hogy komolyan veszik a szabályokat, hiszen mindegyikük egészségesen szeretne hazamenni a családjához. Tudják, hogy a „kukások” nem dőlhetnek ki a sorból – akkor ugyanis egy másik veszélyhelyzet is lenne.