Múltidéző: a szecesszió építészete megannyi díszes épületet eredményezett Szombathelyen

A szecesszió nagymértékben a gazdasági föllendülésnek köszönhette létét, hiszen elsősorban a megerősödő polgárság sajátos kultúráját testesítette meg. Évtizedeken át nehezteltek rá, túlcicomázott mostohagyermekként kezelték. Majd az 1970-es évek – a múlt értékei felé fordulás, az építészetben a házgyárak, betonerdők ellenhatásaként – a szecesszió újrafelfedezésének időszaka volt. Akkor Európa-szerte nagy sikerű kiállításokon tárták az érdeklődők elé e korszak alkotásait.

Az említett századforduló Szombathely városiasodásá­nak is az időszaka volt. A stílusirányzat a városképen is megjelent. Kétségkívül a megyeszékhelynek nincsen kecskeméti Cifra palotája, vagy mint Szegednek Reök-ház kvalitású épülete, a stílusirányzat hatása azonban lépten-nyomon megtalálható.

Szombathely történelmi belvárosa két jellemző építészeti stílus jegyeit viseli magán, a késő barokkét és az eklektikáét. A barokknak is mindkét alcsoportja megtalálható itt. A Hefele nevével fémjelzett európai rangú barokk – ez elsősorban a közintézmények megteremtésében alkotott jelentőset –, és a „helyi” barokk. Ez utóbbi a mai értelemben vett építőmesterek által létrehozott, s jobbára módos polgárok által épített lakóházakban őrzi a múltat.

A város másik jellemző építészeti stílusa az eklektika. Ez az az irányzat, amely Szombathelyt volumenében is e nemzetközi stílushoz kapcsolta. Ennek az irányzatnak a szellemében egész városrészek épültek. Például a Széll Kálmán és Király utcák, amelyeknek sok épülete a budapesti nagykörút bérházaival azonos értéket képvisel. E stílus másik ága az úgynevezett kisvárosi eklektika. Nyomai elsősorban a Széll Kálmán utca keresztutcáiban találhatók meg, illetve némi módosulásában a Perinten túli városrész kisebb épületeiben és a városi parasztházakban.

De mi van a szecesszióval? A szó jelentése kivonulás, elszakadás. Az építészetben elsősorban az eklektikától való elszakadást jelenti. Tagadja a történelmi formakincset. Ez a tagadás azonban nem radikális. Amiben az újat adja: az épületek arányainak, tömegének megjelenése, a kupolának mint épületgazdagító elemnek a kialakulása, illetve a homlokzat díszes kiképzése. Az újdonság mértéke persze attól is függött, hogy az építészek melyik irányzathoz csatlakoztak. A magyar szecesszió zöme, közte a szombathelyi is, a német hatást viseli magán. A német szecesszióhoz való csatlakozásnak jellemző példája Szombathelyen, az 1914-ben épült Takács-ház, a Petőfi Sándor utca 14. szám alatt.

Az eklektikából való átmenetet foglalja magába például a Széll-ház (volt városi tanács). Hasonló jellegében a vasútállomás. Valamivel nagyobb arányban érvényesül a szecesszió a múzeum épületén. A Legáth-ház, az elpusztult Palace szálló viszont már a szecessziós irányzathoz áll közelebb, semmint az eklektikához. A Legáth-ház érdekes faltagozatai, kupolája, erkélye az új stílus térhódítását tanúsítja. Mindkét épületet Rauscher Miksa tervezte. A város két legjelentősebb szecessziós épülete a mai Savaria Szálló, 1910–14 között épült Vida Artúr tervei alapján, illetve az egykori Centrum Áruház, amely ugyanebben az időszakban épült Mocsányi és Stadler tervei alapján.

A legfőbb baj, hogy a szecessziónak nem sikerült városrész léptékű egységet létrehozni. És ez a megállapítás nem csak Szombathelyre vonatkozik. A szecesszió ugyanis mozaikszerűen jelent meg a beépítetlen foghíjakon. Ez volt az első olyan építészeti stílus, amely fölrúgta a környezeti illeszkedés elemi szabályait. Sőt, van, ahol a meglévő értékeket sem vette figyelembe: a Savaria Szálló egy tér közepére épült, a Centrum Áruház hatalmas tömegével pedig a Fő térről nézve lefedte a püspöki palota és a székesegyház épületének látványát.

A szecessziós építészeti stílusnak a legfőbb értéke a magas szintű anyagi minőség. 20. századi gondolatokat fejez ki igen magas 19. századi mesterségbeli tudással.