Szüret előtt: a vasi szőlősgazdák még bíznak a csapadékban - Vaskeresztes határában járunk - fotók

Tikkasztó hőség, a talaj kőkemény és repedezett a hónapok óta tartó szárazság miatt, a szőlőszemek a vártnál kicsit kisebbek, de szépen kékülnek – Vaskeresztes határában járunk, Mittlné Anita kalauzol bennünket a képeslapra illó vidéken. Összesen mintegy tíz hektáron művelnek szőlőt: Kékfrankost, Zweigelt és Merlotot. Az elmúlt esztendőkben bebizonyosodott, ezek a kékszőlőfajták alkalmazkodtak leginkább az itteni viszonyokhoz, köztük az agyagos földhöz. 

Meséli: az idei szezonban valamivel később indultak hajtásnak a tövek, majd a területük 25 százalékát elverte a jég, a legnagobb gondot azonban a csapadék hiánya okozza. – Mostanra befejeződtek a munkálatok, a szőlő szüretre kész, csak az esőt várjuk. A fürtök mennyisége megvan, csak kérdés, mennyi lesz a héjarány és mennyi a lényeredék. Még jó másfél hónap van a szüretig, nagyon bízunk benne, hogy ha az utolsó pillanatban is, de ide ér az eső. Akkor még lenne ideje tömődnie, kitelnie a szemeknek – fogalmaz.  

Mittlné Anitával aztán arról beszélgetünk, mennyire megváltozott a klíma az utóbbi évtizedben: a szőlő cukorfokára, ezáltal pedig a bor minőségére jó hatással van a napfényes órák számának jelentős növekedése. Ugyanakkor évek óta nem ússza meg a jégverést Vaskeresztes, és egyre nagyobb gondokat okoz a szárazság. Ezeknek a tőkéknek itt az a szerencséjük, hogy viszonylag idősek és mélyre nyúlnak a gyökereik, eddig jól bírták a megpróbáltatásokat. Ha megérkezik a csapadék, még remek évjárat lehet belőle.