Szakemberre volt szükség, ezért diákotthont épített az Oladi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola a hetvenes évek elején

Az iskola múltjáról

1926-ban alapították a Magyar Királyi Téli Gazdasági Iskolát, amely II. világháború alatt óvóhely, kórház, majd német fogolytábor volt. Az 1945-ben az intézményé lett az oladi Szirmay-birtok, a hozzá tartozó gazdasági épületekkel együtt. A hatvanas évekig megannyiszor nevet váltott az intézmény: Mezőgazdasági Szakiskola, majd Mezőgazdasági Technikum. Időközben a tangazdaság központja az oladi kastély lett. 1955-ben a mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépészeti Technikumom Szombathelyre helyezték át, ezzel a tanulói létszáma jelentősen megnőtt, a hatvanas évektől a képzés időtartama már nem 3, hanem 4 év lett. 1963-tól önálló lett az oladi iskola, amely már Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola néven működött. Az iskola tanügyi épületét 1965-ben avatták fel, a tantermek száma ezzel 5-re nőtt, a kollégium pedig továbbra is a kastély épületében volt. Mindezek következményeként a tanulói létszám megduplázódott.

Hol tartott az iskola 1972-ben?

Ilyen előzmények tükrében nem csoda, hogy éppen 50 évvel ezelőtt az iskola komoly beruházásba kezdett: egy új, nagyobb kollégiumot épített, vele együtt ebédlőt és konyhát; illetve a tantermek számát is tovább növelték 13-ra.

Az építési munkálatok alatt az Oladi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskolában nem voltak arányban a jelentkezők száma a megye szakosított, gépesített telepeivel. Különösképpen az állattenyésztő szak iránt érdeklődtek kevesebben. 1972-ben a három induló szak közül hatvanan jelentkeztek dísznövénytermesztésre, ebből 38-at vettek fel, négy-öt gyereket pedig az általános kertész (zöldségtermelő) szakra irányítottak közülük. Az általános kertész szak így 26 tanulóval indult, ahova eredetileg 32-en jelentkeztek. Az állattenyésztő szakra a 28 jelentkezőből 22-t vettek fel.

Honnan érkeztek ide a tanulók?

A szombathelyi iskolába Vas, Baranya, Zala, Somogy, és Veszprém megyei tanulók jártak. Az első éves Vas megyeiek megoszlása a három szaknál a következőképpen alakul: 18 tanuló járt dísznövénytermesztésre, 28 az általános kertész szakra, és csupán 1 az állattenyésztő szakra. Vas megye tudvalevőleg élen járt az állattenyésztésben, és éppen ez iránt a szak iránt, – ahol leginkább szükség lett volna szakemberekre – volt a legkisebb az érdeklődés.

Többen éppen azért választották a mezőgazdasági területet, ezt a pályát, mert felismerték, hogy a lakóhelyük termelőszövetkezeteiben szükség volt rájuk. Akadtak köztük olyanok, akik nyaranként már dolgoztak tsz-ben, és hivatásszeretetből érkeztek az iskolába. Az sem volt mellékes, hogy viszonylag jól keresett abban az időben egy kezdő állattenyésztő: 3500 forintot.

Nagy előrelépés volt a kollégium építése

A tanulási időszak vonzóbbá tétele céljából épült a 180 fős, új kollégium az iskola udvarán, modern konyhával, étkezdével. Az 1973-ban átadott épület lett a lányok szálláshelye, a fiúké pedig a volt kastélyépületben lett berendezve.

Érdemes megjegyezni, hogy 1972-ben az állattenyésztő szakon 250-500 forintig terjedő társadalmi ösztöndíjat kaphattak a tanulók a termelőszövetkezettől, illetve állami gazdaságtól, amellyel szerződést kötöttek: a tanulóidő letelte után meghatározott ideig foglalkoztatták őket.

További fejlesztések következtek

Az iskola fejlesztése ezzel nem állt meg: 1975-re megépült a növényház, ugyanebben az évben salakos futópályát alakítottak ki, bővítették az öntözővíz-hálózatot, a kastély szociális helyiségeit is korszerűsítették.

Az intézmény önállósága 1977 februárjáig tartott, amikor is a Hevesi Ákos Élelmiszeripari, Földmérési, Mezőgazdasági Gépészeti Szakközépiskola és Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézethez csatolták. 

Az iskola a rendszerváltás után vette fel Herman Ottó nevét.

Az épület energetikai korszerűsítésére szükség volt az idő előrehaladtával. Az épület hőszigetelésére, valamint az összes nyílászáró cseréjére 2018-ban került sor.