Mesélő Podcast: a szombathelyi akasztófa és a méregkeverő "Lyukas Kata" története

1877-ben a m. kir. Bel- és Igazságügy miniszterek, a garázdálkodó rablóbandák miatt, több vármegyében így Vasban is rögtönbíráskodási eljárást vezettek be amelynek értelmében a főbenjáró vétséget elkövetőket akasztással kellett büntetni. Csőgör János pápai marhakereskedőt 1878. március 9-én, Jánosházán László Mihály és öccse Sándor megtámadta. Bottal ütlegelték majd a földre rogyott férfire a fiatalabb testvér rátérdelt és ruháit feltépve az erszényből kivette a pénzét, majd bicskájával többször nyakon szúrta, majd az áldozatot magára hagyva távoztak.

 Csőgör, szerencséjére nem halt meg, megtalálták és kocsin orvoshoz szállították, aki szerint, mivel gégéje nem lett átmetszve, van remény a felgyógyulására. A tetteseket a csendőrök, Boba községben még aznap éjjel elfogták. Ezek először tagadtak, utóbb azonban beismertek mindent, és a szomszéd ház ereszébe elrejtett pénzt is előadták. A Szombathelyi Törvényszék rögtönítélő bírósága négy napig tartó tárgyalás után, március 16-án László Mihályt az érvényben lévő statárium értelmében kötél általi halálra ítélte, míg testvérének ügyét, mivel ő a gyilkosság idején 20-ik életévét még nem töltötte be, büntetőbíróság elé utalta. Bárdossy László a törvényszék elnöke ezt követően Széll Ignáchoz Vas vármegye alispánjához fordult, hogy a kivégzést a vármegyeház udvarán hajtsák végre. 

A kérést az alispán elutasította, mondván a törvényszék a gyászcselekményre válasszon egy a városon kívül eső alkalmas helyet. A két tisztségviselő vitája azután jutott nyugvópontra, hogy a császár Lászlónak megkegyelmezett. Az akasztófa helyének ügyében a továbbiakban a vármegye vezetőinek akarata érvényesült. Erre utal az a híradás, amely szerint H. Nagy Annának, „egy méregkeverő nőnek” a kivégzésére 1882-ben „a városon kívül álló zárt vesztőhelyen” került sor. A 26 gyilkossággal vádolt asszonyt a királyi törvényszék életfogytiglanra ítélte, de fellebbvitel után azt kivégzésre változtatták. 

A köznyelv és a sajtó által által csak „Lyukas Kati” néven emlegetett 52 éves asszonyt hat pandúr kíséretében egy zárt kocsiban vitték a „Szombathely déli határában, a körmendi országút mellett, a Perint patak partján álló magas deszkapalánkkal körülvett vesztőhelyre”, ahová a menetet egy szakasz dragonyos által vezetett beláthatatlan néptömeg kísérte Itt átadták Kozareknek a Budapestről érkezett hóhérnak. Az alacsony termetű elítélt nyugodtan viselte magát,- mondja a beszámoló - csak egyszer rezzent össze, midőn belépett az akasztófa körül levő elkerített helyre, ahol lányát látta maga előtt zokogva. A két segéd ekkor hátra kötötte az elitéit kezeit, megkötötték lábát, nyakába tették a kötelet, egyet rántottak rajta, és „Lyukas Kati” megszűnt élni. A hajdani akasztófa helyét napjainkban a Volán telepnél a „Végállomás”-sal átellenben egy 1891-ben állított kőkereszt jelöli.