A Legjobb tanítónak járó „Oscar-díjat” nyerte Pusztai Krisztina, a vépi Hatos-iskola pedagógusa - fotók

Nagy tapssal köszöntötték csütörtök reggel a diákok és pedagógustársai „Kriszti nénit”, még egy jelképes vörös szőnyeget is leterítettek a tiszteletére. Molnár Krisztina igazgatónő árulta el a gyerekeknek, milyen nagy dolog történt az iskola életében azzal, hogy az egyik pedagógusuk ilyen nagy országos elismerést kapott: kétszáz jelölt pedagógus közül bejutott az első 15 közé, akik közül szakmai bíráló bizottság választotta ki a kategóriagyőzteseket.

Hagyományosan az innovatív pedagógus konferencia záróakkordjaként tartották meg a díjátadó gálát, ahol Csonka András színművész – az est sztárvendége – adta át a Pedagógus Oscar-díjakat és az Év kisgyermeknevelője-díjat – összesen heten kaptak elismerést. A szakmai díjakra bárki jelölhetett pedagógust, akiről azt gondolta, hogy kiemelkedő munkája alapján megérdemli, hogy a nagyközönség is megismerje munkásságát.

Pusztai Krisztinának 36 éve a vépi iskola a munkahelye. Az elismerésről úgy fogalmazott: ez szakmai életútja koronája. A diákjainak azt mondta: ez az ő díjuk is és a szüleiké, akik nála tanultak meg írni-olvasni.

Bemutatkozó filmjében arról beszél: apró gyermekként meghatározó volt számára a pedagógus hivatás. Nagypapája Pácsonyban volt tanító bácsi, „nagybetűs tanító” – ő, a kis unokája pedig sok időt töltött az iskola falai között – már ott megpecsételődött a sorsa, bár ezzel még nem volt tisztában. Az általános iskolában az első héten bevallotta: tanító néni szeretne lenni. 1987-ben képesítés nélküli napközis nevelőként kezdett dolgozni Vépen. A diploma megszerzése után sem keresett máshol állást: hűséges típus volt, maradt és lesz. Szakmaiságát a kihívás jellemzi – egész élete erre épül. Madárbarát iskola, farsang, karácsonyi műsor, átmenetek előkészítése, támogatása, projektek, minden, amihez együtt kell működnie a gyerekekkel, akár a rosszcsontokkal, „akik neki soha nem mondtak nemet”. 

Munkáját bearanyozza a humor, a vidámság, a nevetés, ami nélkül nem jó iskolába járni. Fontos számára a közösségfejlesztés: ha egy osztályközösség pozitív, elfogadó és befogadó, az mind-mind a tanítónak köszönhető, vallja. Szakmai pályafutása meghatározó eleme, hogy fejlesztő pedagógusként a kiemelt figyelmet igénylő tanulók iskolai életét támogathatja. Azt mondja, fontos, hogy minden gyermek boldogan jöjjön iskolába. Szaktanácsadóként a gyakorló pedagógusokat támogatja. Oktatóként az ELTE tanító szakos hallgatóit tereli arra az útra, amelyen talán ők is megtalálják a kihívásokat, a vidámságot. Tananyagfejlesztőként osztrák pedagógusokkal együttműködve alkottak valóságközeli feladatokat alsó tagozatos gyermekeknek. Az idén egy csak oroszul beszélő kislányt is befogadott az osztályába, akinek a családja úgy hívja őt: a csillogó szemű tanárnő. Számára ez felér egy Oscar-díjjal.