Mesélő Podcast: Dorfmeister István Szily Jánostól kapott megbízást a szarvaskendi templom főoltárképének megfestésére

Dorfmeister István (1729-1797) az 1780-as években már országszerte keresett festő volt. Egyházi és világi megrendelői bőven ellátták feladatokkal. Templomok, szerzetesi rendházak és főúri kastélyok falképei napjainkig bizonyítják tehetségét. Szarvaskend középkorban épített Szent Mihály tiszteletére szentelt templomát a török hódoltság megszűnése utáni, az 1698. évben végzett főesperesi látogatás romokban találta. 

A templom újjáépítését, annak kegyura a Sibrik család, Farkas Benignus nevű ferences hitszónok irányításával kezdte meg. Az épület egy 1756-kelt tudósítás szerint már állt, de tornya csak fából készített volt. II. József császárnak a lelkészi állások számának növeléséről szóló rendelete kötelezte a püspököket, hogy „minden olyan településen ahol a hittől való eltántorodás veszélye fennáll, önálló lelkészséget alapítsanak”. 

A rendelet végrehajtásában Szily János püspök élenjárónak bizonyult és regnálása idején egyházmegyéjében 64 új plébániát alapított. Ekkor került sor a Halastó, Döbörhegy, Nagymizdó és Döröske fíliákat is ellátó szarvaskendi plébánia régi jogaiba való visszahelyezésére. Az újjáépített és Sarlós-Boldogasszony tiszteletére szentelt szarvaskendi templom képeinek elkészítésével Szily püspök Dorfmeistert bízta meg. A festmények a rajtuk olvasható szignó szerint 1788-ban, Sopronban készültek. A szarvaskendi főoltárkép illeszkedve a templom Sarlós-Boldogasszony titulusához, Mária és Erzsébet találkozásának jelenetét ábrázolja. A kompozíció Zsámbéky Monika művészettörténész megállapítása szerint bele illeszkedik a mester a korban divatos, többször ismételt sémái közé, ezzel szemben a sekrestye ajtó felett látható Szent Annát ábrázoló alkotás, a mester különös értékű munkái egyikének tekinthető. A közel két méter nagyságú festményen Szent Anna karosszékben ülve, lábait zsámolyra helyezve oktatja leányát, a kis Máriát. 

A gyermek, látható buzgalommal olvassa az édesanyja ölében tartott könyvet. Szent Anna szeretettel tekint gyermekére, jobb kezét a kis Mária vállán nyugtatja, a másik keze alatt, az előtte álló asztalkán, egy gombolyag fehér fonál és egy olló látható. A varró eszközök és az asztalra vetett fehér lepel, olyan látszatot kelt, mintha az anya éppen félben hagyta volna a munkáját, hogy a kis leányának magyarázatot adjon. Mária mögött, barnás-vörös ruhában a családapa, a jobbjában botot tartó Joachim áll, aki átszellemült arccal tekint az ég sárgás-fehér felhőiben lebegő kiterjesztett szárnyú galambra és a mózesi kőtáblákat figyelő angyalokra. Feltételezhető, hogy a Szily püspök ezt a festményt eredetileg főoltárképnek szánta, de mivel a Szent Anna titulusú nagymizdói templom csak közel egy évszázad múltán épült fel, az a szarvaskendi templomban maradt.