Az orosz-ukrán háború kárpátaljai következményeiről Szkoropádszky Péter atyával beszélgettünk

Egész Ukrajnában jellemző, hogy a belső menekülteket segítő programok, vészhelyzeti intézkedések finanszírozása gyakorlatilag megszűnt tavalyév végével – tudtuk meg Péter atyától. Amint elmondta: Kárpátalján naponta négy-öt háborús halottat temetnek (amit a sajtó nyilvánosságra hoz), ez azt jelenti, hogy a háború kiteljesedésének második évében Kárpátaljának 3500-4000 hősi halottja van, és rengeteg az eltűnt személy.

Péter atya kiállítást vitt Zalaegerszegre a Kárpátaljára és Magyarországra menekült gyerekek rajzaiból, melyekből kitűnik: az erős békevágy és a nemzeti érzés, hogy van hazájuk, hogy a keletről jöttek otthonra találtak Ukrajna egy másik részén, Kárpátalján.

A befogadás nem zökkenőmentes, de a kárpátaljaiai nép toleráns, nyitott szívű. A karitász folyamatosan dolgozik a kelet-ukrán menekültek befogadásán, pedig – ahogy Péter atya fogalmaz – Harkiv ugyanolyan messze van, mint Milánó, nem csak kilométerekben, hanem gondolkodásmódban is.