Az ikerváriak búcsúznak Kováts Józseftől

Drága Barátom! Kedves Jóska!

Bekövetkezett, amit nem hittünk el. Veled együtt csak egy próbatételnek gondoltuk, amit, mint egy akadályt át kell ugrani, meg kell oldani és menni kell tovább. Sajnos Neked a majd 81 éves életutad első komoly akadálya leküzdhetetlenné vált.

3-4 évvel ezelőtt még a tőled 30-40 évvel fiatalabbakkal is szívesen fociztál, hisz a heti egy-két alkalom az életed része volt, nagy örömmel szervezted és vettél részt benne. Emlékszem 60 éves voltál, mikor sikerült elcsalnom Téged először síelni. Úgy sajátítottad el a sízés alapjait, hogy egyszer sem estél el! Különleges érzékkel rendelkeztél a sportágakkal kapcsolatban, hisz nagyon jól ment a teke és az asztalitenisz is!

Eszembe jutnak azok a péntek esték, amikor együtt fociztunk, azok a hétvégék, mikor kiruccantunk Ausztriába síelni, s esténként jókat beszélgettünk egy-két sör, vagy pohár bor mellett. Megváltottuk a világot. Mindig lehetett Rád számítani, ha tanácsra, segítségre, vagy csak biztatásra volt az embernek szüksége. Hívő, templomba járó emberként a jó Istennel is szoros kapcsolatot ápoltál.

Biztosan voltunk 40-en, tavaly mikor meglepésként megszerveztük a 80 éves köszöntésedet, hol máshol, mint a tornacsarnokban, focival összekötve. Mindannyian a barátaid, akik nem csak tiszteltünk, becsültünk és felnéztünk rád, hanem szerettünk is Téged!

Annyi mindent terveztünk még…

Most sajnos szembesülnünk kell a valósággal: Jóska nincs többé köztünk. Csak nem egyszerű elfogadni. 

Nagyon fogsz hiányozni a családodnak, de nekünk az igaz barátaidnak is. Hiányzol a tornacsarnokból péntekenként, hiányzol a szombat esti miséről, de hiányzol a templomi énekkarból is!

Barátaid nevében is búcsúzom most Tőled! Tudom, hogy egyszer még találkozunk és ott folytatjuk majd, ahol abbahagytuk…

A jó Isten áldását kérve kívánom, hogy nyugodj békében!

Fehér Ferenc polgármester, Ikervár