Saját tömlöce is volt az egykori szombathelyi várostoronynak

A várostorony a szombathelyi piactér (a mai Fő tér) legrégebbi épülete volt. Építési idejét nem ismerjük, de minden valószínűség szerint azonos lehetett azzal a középkori épülettel, amely Szombathelynek már a 14. századi pecsétjén is látható. A városról szóló 18. századi leírások szerint a „piarczi toronyban” volt a város harangja, csúcsán pedig Szent Mártonnak, a város védőszentjének alakja. Földalatti helyiségét tömlöcnek használták, ahová a törvényszegőket zárták. Innen szabadulni csak a „toronyváltság” lefizetése után lehetett. A toronyhoz épült aprócska épületben a tűzoltásra használt eszközöket tárolták, és ez volt a város nyugalmát éjnek idején őrző bakterek tartózkodási helye. A tőle délre eső kápolnát a város közössége Szent Fábián és Sebestyén tiszteletére építette. 

Az 1710-11-es nagy pestisjárvány ugyanis több száz polgár halálát okozta, ezért a város templomait bezárták, mise celebrálására csak a piactér közepén kerülhetett sor. Miután a pestis okozta halálozások a két védőszent ünnepén kezdtek alábbhagyni, a városi közgyűlés határozatot hozott, hogy a szentek napját minden évben ünnepként üli meg. A fogadalmi kápolnát a Piactéren, azon a helyen építették fel, ahol a járvány idején a szabadtéri misék oltára állott. A kápolna építési munkáit Moor „kőmives” Jánosnál rendelték meg. Az vele kötött egyesség értelmében az építésért a város 150 Ft készpénzt, 20 köböl gabonát adott a mesternek, és két évre elengedte adóinak megfizetését. Az elkészült kápolna felszentelésére 1713. december 10-én került sor, ezt követően hálaadó körmenet indult a Vártemplomba. A szertartást évente megismételték, és a körmenetek egy évszázadon át folytak. A várost 1817-ben pusztító tűzvészben a kápolna teljesen kiégett. A károk olyan súlyosak voltak, hogy a tanács elrendelte az épület lebontását. A Szentháromság oszlopot, talapzatán magyar és gyógyító szentek szobraival 310 esztendeje, 1714-ben a kápolna mellett állították fel. 

A Fő tér volt a városi élet és kereskedelem központja. A toronytól északnyugatra álltak a kereskedők boltjai. A tér „könyökében”, ahogy a korabeli dokumentumok írták, a mai Kőszegi utca torkolatában lévő emeletes, zárt erkélyes, védett bejáratú épület volt a városháza, itt székelt a tanács és a városi bíróság, a földszinten volt a város fogadója és bormérése. A várostorony sorsát az 1749. évi tűzvész pecsételte meg. A súlyosan megrongálódott tornyot a katasztrófa után egyszerű gúla alakú sisakkal fedték be, de az épület statikai károsodása olyan súlyos volt, hogy azt végül le kellett bontani. Bár a város elöljárósága több határozatot hozott a torony visszaépítéséről, és terveket is készíttettek, de az újjáépítés sohasem valósult meg. Szombathely első, Schönviesner István által a 18. század végén készített látképén, a várostorony már nem szerepel és a piacteret mézeskalács-házakra emlékeztető épületek övezik. A torony helyét napjainkban a Fő tér kövezetébe 2011-ben elhelyezett mozaikkép és emlékkő jelöli.