Hogyan tanítsuk a gyermekünket pénzügyi tudatosságra? Szopper Zsófia pénzügyi tanácsadót javaslatai

Adódik rögtön a kérdés, hogy mit tehet az a szülő, aki maga sem boldogul jól. Nem tud gazdálkodni, kifolyik a kezéből a pénz és nincs egy forint megtakarítása sem, mert amit kézhez kap, azt nem jól osztja be. Az ilyen esetekben akkor lehet segíteni a gyereknek, ha a szülő felismeri, hogy valahol hibázik, talán felismeri a buktatókat is, amelyek mentén elcsúszik a család költségvetése, és a saját pénzügyi tudatossága megteremtésével egy időben tanítja meg a gazdálkodásra a gyereket, mondja bevezetésként a tanácsadó. Majd kitér arra, hogy mekkora összeget érdemes félretenni, szól a szülői minta fontosságáról és a zsebpénz kérdéséről is.

Először azt az optimális helyzetet vizsgálja, amikor a szülő a bevételeivel megfelelően gazdálkodik, és nem csak jut arra, amire kell, de marad is annyi, amennyit félretehet. Szerinte nincs olyan kicsi összeg, ami ne lenne erre megfelelő. Akár havi 3 ezer forint el nem költésénél is érdemes arra az összegre megtakarításként és nem elverhető, hó végi jutalomként gondolni. Amikor ezt megértjük, az az a pont, amikor elkezdjük tudatosan megfontolni minden kiadásunkat. 

Ha a szülő szemlélete a pénzügyi kérdésekben előremutató, pozitív, megfontolt, az határozza meg a család rutinját. Csakis a szülő szemléletén múlik, hogy a gyermek hogyan tekint a pénzre – így összegez, majd rátér arra, hogyan segíthet a szülő a mindennapokban.

A gyerekek egy bizonyos életkorig nem kapnak pénzt, ráadásul egyre megfoghatatlanabb számukra, mint pénzeszköz, hiszen a vásárlások során a szülők jellemzően bankkártyával fizetnek. A tárgyakat azonban látják, használják és akarják – minél nagyobbak, annál erőteljesebben és annál többet, mondja. 

Szopper Zsófia úgy látja, több ponton is meg tudja fogni ezt a dolgot a szülő: ha határozottan ellenáll a gyerek nyomásának és igyekszik a legtürelmesebben beavatni a gyereket a tárgyak szerzésének, a háztartásba kerülésének valódi folyamatába. Mesélhet a munkájáról, arról, hogy milyen sokat kell távol lennie azért, hogy a tárgy megszerzésére sor kerülhessen. Elmondhatja, hogy a tárgyakért – az értük kiadott forintokért dolgozni kell. A háztartásban már bennlévő tárgyakkal való bánásmód rendkívül fontos. Akkor nevel jól a szülő, ha a tárgyak épségét óvja és ezt várja el a gyerektől is. Azt is üzenni kell magatartásának, hogy a tárgyak elromolhatnak ugyan, de amíg meg lehet azokat javítani, menteni, akkor azt kell tenni és ne lecserélni. Az a jó, ha a gyerek egészen kicsi korától rálát a folyamatra és hallja a szülők ezzel kapcsolatos kommunikációját, a mérlegelés szempontjait (mi éri meg jobban, új alkatrész, szerelés vagy az új termék), ha rálát a dilemmákra és végül a döntésre is. 

Nagyon fontos a NEM-et mondás képessége és a SZÜKSÉG kifejezés is a pénzügyi nevelés során. A valódi szükséglet meghatározása ugyanis az a pont, amely meglelése esetén a gyerek is tud majd nemet mondani felesleges költésekre, beszerzésre, halmozásra.

A szerző szerint az iskolakezdés időpontja körül érdemes az első zsebpénzt kézhez kapnia a gyereknek. Eleinte bőven elég egy hónapra akár ezer forint egy elsősnek, ez legyen tényleg az ő pénze, ami nem visszavehető. Ha elverte a zsebpénzét az első napon, akkor abban a hónapban nincs több zsebpénz, így azt tanulja meg, hogy érdemes késleltetni a késztetéseit. Ha már csak kevés hiányzik a régóta óhajtott tárgy megvásárlásához, közbeléphet a szülő: a kiegészítéssel megerősíti a gyerekben azt, hogy érdemes jól, gondosan bánni a legkisebb összeggel is.

Mire szolgál a zsebpénz? Olyan élményekre és tárgyak beszerzésére, amit a szülő már nem (szándékosan nem) vagy csak néha vásárol meg a gyereknek, pontosan azért, hogy a gyermek motivált maradjon a takarékosságra és megtanuljon bánni a saját pénzével. Arra is szolgál, hogy másoknak örömet szerezzen, így az ajándékokat a családban abból kell megoldania. Itt léphet képbe a kreativitás, és ebben jó, ha partner a szülő, és együtt kitalálják, hogy ne méregdrága virágcsokrot vegyen a gyermek a kevés zsebpénzből, hanem akár kreatív alapanyagot, papírképkeretet vagy fizesse egy nagymamával közös fotó nyomtatását, amihez otthoni alapanyagokból készít keretet. 

A zsebpénz nem arra szolgál, hogy a gyerek abból vegyen tízórait, abból fizesse az osztálypénzt vagy az osztálykirándulást.

Járjon e fizetség, „zsebpénz” az otthon elvégzett munkákért? Véleménye szerint erre határozott NEM a válasz. Egy családon, egy háztartáson belül magunkért, vagy a családtagok érdekében végzett feladat szerinte nem lehet alapja semmilyen jellegű kifizetésnek. Az szövetség és közös munka, azért nem jár pénz. Dicséret és elismerés azonban igen oda-vissza. 

Képaláírás: A gyermek a szüleitől veszi át észrevétlenül a szemlélelet

Fotó: Shutterstock