Jó volt, de nem jobb, mint most

A legkisebb annyit kérdez, mit fogunk enni és az alvókája biztosan befér-e az autóba. A nagyobbik büszkén jelenti, bepakolt magának: az új könyvön, néhány váltás fürdőruhán, hajgumin és napszemüvegen kívül nem lesz szüksége másra. A férjem szélvédőmosót önt, rendet rak a csomagtartóban, elpakolja a töltőkábeleket és nem igazán érti, mit kell idegeskedni „bankkártya legyen, többit megoldjuk” címszó alatt. Én közben nagytáskába kistáskát, kisdobozba apróságokat tömködök, alsóneműt számolok, sebtapaszt válogatok fiús és lányos minták szerint, útravaló nasit porciózok. Hajnalban még egyszer végigfutom a listát, és közben nosztalgiázom: volt, amikor ketten elfértünk egy kisbőröndben egy hétre. Jó volt, de nem jobb, mint most. Indulhatunk?