Otthagyni a lélek egy darabját, avagy milyen egy költözés

Otthagyni a lélek egy darabját. Valami ilyesmi (is) történik egy költözés során. Persze a szokásos dobozolás, cipekedés, berendezkedés háromszög mellett. A régi helyen már nem vagyunk otthon, az új helyen még nem vagyunk otthon. Majd talán akkor, ha kialakul, hol isszuk meg reggel a kávénkat. Ha már tudjuk, hova kell nyúlnunk a gyógyszeresdobozért, vagy ha már kialakultak a kis napi rituálék, amik megadják a biztonságérzetet. De az elején újratervezés az egész. Ahogy maga az élet is. A különbség, hogy amikor minden a helyére került, az otthon érzése egyszer csak megszületik bennünk. Míg az életben soha nem ér véget az újratervezés. De minden elengedésnél otthagyunk egy darabot magunkból azon a bizonyos helyen, ahol sokat voltunk – ahol sokat sírtunk és sokat nevettünk.