Tudta, hogy egy vasi ember pisztáciát termel?

A mélyhűtőből mézalmácskát és padlizsánfügét (Melanzana) dob jégkocka gyanánt a poharunkba. Amíg a szörpöt kortyolgatjuk, felfedező szenvedélyéről beszél Badics László, akiről kiderül: mezőgazdasági szakközépiskolába járt, azután jó nagy kanyart vett az élete. Történelemszakra járt, volt régésztechnikus. Mentálhigiénés és közművelődési szakember diplomát is szerzett. Dolgozott a médiában, 28 évet töltött a nyomdaiparban. A környezete azonban mindenekelőtt úttörő, kísérletező kedvéről ismeri.

– Gyermekkoromban Komárom-Esztergom megyében sokféle gyümölcsfánk volt. Édesanyám kertészkedett, rengeteg ritka virágja volt; édesapám felelt a gyümölcsszekcióért. A családommal 2010-ben költöztünk kertes házba, akkor kezdtem itthon még jobbára ismeretlen gyümölcsfákat ültetni. Mindenben a felfedezés érdekelt, az új, a titokzatos – mondja, és egy emlékezetes dátummal folytatja: 2013. augusztus 8-án látott egy fotót az interneten, amely nagy hatással volt rá: egy szombathelyi kert lehullott lombú datolyaszilvafáján (kakiszilva) ott virítottak a narancsos-vöröses termések.
A gondolatot, hogy a főként mediterrán országokból származó növényeket Magyarországon „ipari méretben” termessze, néhány éven belül tett követte. A köveskáli területen először csak néhány gyümölcsfa volt, majd hatszáz datolyaszilva-csemetét ültettek három lépcsőben, eleinte szép sikerekkel. Egy idő után a klímaváltozás erősen éreztette a hatását: elmaradtak a jó esők és kimerült a talaj. A területet befüvesítették, lucernásították, mulcsoltak és a diverzifikáció mellett döntöttek, ami a permakultúra és a klímaállóság egyik pillére – más kultúrákat is elkezdtek termeszteni.

 – Váltani kellett, ráadásul 2018 márciusában kifagyott az ültetvény nagy része. Az idősebb fák felújultak, most is szépen teremnek. Azokon kívül az évek alatt 40-50 fajta kajszit, cseresznyét, somokat, fügét, 20-30 fajta kínai datolyát, pisztáciát, mézbogyót, mirtuszdiót, 20 fajta naspolyát és őshonos gyümölcsfákat is ültettünk. Összesen negyven fajt, 400 fajta gyümölcsöt. Kiemelten foglalkozom datolyaszilvával, pisztáciával és fügével, nagy hangsúlyt helyezve arra, hogy jól kondicionáljuk, jó erőállapotban tartsuk a növényeket.
A szombathelyi kertben sem nélkülözi a növények társaságát: mutatja sorban a törzsesre nevelt fügét, pisztáciákat, amelyek oltásra várnak. Mellette különleges datolyaszilvát és sárga gyümölcsöt hozó virginiai szilvát, ami a datolyaszilva egyik alanya. A banán, mangó és ananász gyümölcsös keverékét hozó indián banánt és gyógyító sebhagymát, áfonya csemetéket is. Van nála csemete az örök fiatalság növényéből is: ötlevelű ginzeng, vagy jiaogulan és szép nagy levelű, hosszú termést hozó pakisztáni eperfa (szeder) is, amit valipinibe, speciális üvegház-pince keverékébe ültet majd.

– Az egzotikus gyümölcsfák termesztése kockázatos, ráadásul mind lassan fordulnak bőven termőre. A pisztácia például 15 évesen kezd a csúcson lenni. Ennek megfelelően türelemre, stressztűrésre is tanítanak – nevet.

A pisztácia ültetését nem javasolja Vasban: bár megélne, de nem ideális számára a klíma. 

–  Országos viszonylatban itt nagyon párás, esős az időjárás. A szél hasznos lenne, mert kisöpri a párát, de itt sokszor borult az idő.  Ám a termőhely, a talaj is fontos: Vasban kötött, agyagos, helyenként savanyú. A pisztácia ezzel szemben a meszes, laza, köves, könnyű, meleg, napsütötte, vulkáni talajt kedveli. Mindezek az ízéhez is hozzájárulnak. 

Mézbogyót, mézalmácskát, Virginiana alanyos datolyaszilvát ültessünk bátran, de érdemes fagytűrő fajtákat választani. Szerinte a legbiztosabb, ha mikroszaporított csemetét vesznek a hobbikertészek. Cseresznyéből nem a kommersz Germersdorfit ajánlja, hanem a disznódi fűszerest, a badacsonyi óriást és a szomolyai feketét. Végül mindenkit biztat: kísérletezzenek bátran, hajtsa őket is a felfedezés vágya.