Nyíltan beszélni az érzésekről - A konfliktusokat, kudarcokat meg kell tanulni megélni, kezelni

A pedagógus elsőként a korosztályi sajátosságokat veszi sorra: a gyerekek 5-12 évesen érnek a „teljesítmény-csökkentértékűség” konfliktusának időszakába. 

Mind nekik, mind a szülőknek érdekes tapasztalás lehet, ha nem ők a „legjobbak”. Meg kell tanulniuk kezelni, hogy vannak rossz napjaik, nem minden tantárgyból a legügyesebbek. A szülőknek pedig meg kell ismerniük a saját gyermekeik kompetenciáit, hogy ne támasszanak túlzott elvárásokat feléjük, mert az teljesítményszorongást szül, csakúgy mint a túlféltés, mondja.

A szülők felé azt fogalmazza meg: törekedjenek az „elég jó” szülővé válásra, amihez a tudatosságon kívül azzal is tisztában kell lenniük, hogy az iskolai lét nagyon sok tényezős, így nagyon sok minden szülhet szorongást, félelmet, dühöt a gyerekekben. Az „elég jó szülő” kitételről pedig azt mondja, pozitív fogalom és abban erősíthet meg, hogy senki sem tökéletes, elég, ha jó.

Ebben a korban a gyermekek a szabályokat már ismerik, de sokszor reagálnak még indulatból. Ennyi idősen sajátítják el a szabályok tényleges belsővé tételét. Az indulati reakciókhoz sok türelemre, megértésre és bátorításra van szükség a szülők részéről: szerinte elengedhetetlen a pozitív megerősítés ahhoz, hogy önbizalmukat és kezdeményezőkészségüket ne veszítsék el a gyerekek. 

Az erkölcsöt és kontrollt tekintve 6-tól 8/10 éves korig a gyermekek úgy gondolják, hogy a külsőleg megszabott szabály szent és sérthetetlen. A tetteket objektív következményeik alapján ítélik meg és a szándékot nem veszik figyelembe. A követendő szabályok külsők és a fölérendelt viszonyban álló személytől indulnak. Hét-nyolc évesen kezd ez megváltozni, és 10-11 éves kortól már az erkölcsi szabály belülről fakad; a morális jó azonos lesz a belső etikai rendnek megfelelő cselekvéssel és a morális rosszat ennek áthágása jelenti. A gyermek vizsgálja a külső elvárások észszerűségét is. 

Prepubertás korban, 10-12 éves kor között az iskolai élethelyzete is változik a gyermeknek, felső tagozatos lesz, ami további változásokat hoz az életébe. Ilyenkor még „se nem kicsik, se nem nagyok” mind az iskolában, mind otthon. Ez sok konfliktust szülhet, második dackorszakukat is élhetik ilyenkor, és nagy empátiára és kompromisszumkészségre van mellettük szükség. Ezekben a helyzetekben is a következetesség lehet a legjobb megoldás, mondja. 

A vágyak és belső tilalmak összeütközése feszültséget szül a gyermekekben, erre reagálhatnak regresszióval, ami egy korábbi fejlettségi szintre való visszacsúszást jelent; projekcióval (másra ruházzák át a saját érzelmeiket), reakcióképződéssel (ellentétes érzést mutat ki, mint amit érez), meg nem történtté tevéssel, taga

A szakember kitér arra is: megalapozott vizsgálatok bizonyítják, hogy az érzelmi intelligenciára épülő képességek a fontosak a kiemelkedő teljesítmény szempontjából, nem az IQ szint. Az EQ, vagyis érzelmi intelligencia folyamatosan bővül, alakul és fejleszthető. Ha gyermekkorban segítünk a gyermekeknek feldolgozni a düh, frusztráció és szorongás érzését, akkor ezek feldolgozása, megoldása és a módszerei hatékonyan épülnek be, állítja Horváth Anna.

Szülőként hogyan lehet fejleszteni a gyermek érzelmi intelligenciáját? Mivel a gyermekek ebben a korban nagyon mintakövetők, és elsődlegesen szüleik szolgálnak mintaként, így érdemes odafigyelni arra, hogy a szülők merjenek nyíltan beszélni az érzéseikről. Fogalmazzák meg, mit éreznek egy-egy szituációban, és próbálják gyermekeik érzéseit is azonosítani. Helyezzétek fókuszba az önismeretet, hisz a viselkedésük, érzelmi reakciójuk is mintaként szolgál gyermekük számára. Játsszanak sokat gyermekeikkel, szerepjátékokat és olyan játékokat is, ahol lehetőségük van érzelmeik kifejezésére. Ahelyett, hogy a gyermeküket minősítenék vagy utasítanák, magyarázzanak meg neki dolgokat. Például: „Nagyon fáradt vagyok az egész napos munkától, ezért most zavar a hangos éneklés, szeretném, ha most nem énekelnénk, csak később.” Mindig vegyék komolyan gyermekeik érzéseit! Segítsetek nekik az érzelem megnevezésében, megismerésében, és ne kicsinyeljék le az érzéseiket. Figyeljetek oda, hogy ilyen helyzetben is megnyugtatóan beszéljenek vele. Részletek a Fiatal Családosok Klubja Családi Tudástárában.