Vasiak szlovák gyökerekkel

Petőfi Sándor édesanyja szlovák volt, a Turóc megyei Necpálon született, ott töltötte gyerekkorát. Cselédlányként került Maglódra, felnőttként tanult meg magyarul. Turóc szlovák vidék, csak nagyon kevés magyar él ott, azok is nagyobbrészt máshonnan költöztek oda. A necpáli evangélikus templomban tábla emlékezik meg Hruz Máriáról, vagy ahogy ott mondják, Maria Hruzováról. Néhány évvel ezelőtt a turóci magyarok egyesülete a faluban annak a Petőfi Sándornak állított emlékművet, aki édesanyja révén kötődik a településhez. A költő – a jelenlegi tudásunk szerint – soha nem járt ott. Hruz Mária életútja tipikusnak mondható: a Felvidékről sokan keltek útra, hogy valahol az ország másik vidékén nagyobb szelet kenyérhez jussanak. Mindezek ellenére ez a mozgás nem egyirányú volt, a Felvidéken is voltak olyan városok, iskolák – divatos mai kifejezéssel: „tudásközpontok” –, amelyek vonzották a tanulni vágyókat. Két iskolavárost érdemes itt is megemlíteni, Selmecet és Eperjest. Petőfi is megfordult mindkét helyen, igaz, Selmec­hez nem fűzték kellemes emlékek. 
A Vas megyébe és Szombathelyre kerülő szlovákok soha nem alakítottak saját szervezetet. A környezetük sem tartotta számon származásukat, nem is nagyon tudták róluk, hogy gyermekként az édesanyjukkal szlovákul beszéltek. 
Nézzünk néhány olyan élet­utat, amelyik a mi vidékünkhöz kötődik! Elsőként Schelle Jakabot és Alexy Tóbiást kell megemlítenem. Schelléről korábban a szombathelyi postaállomásról szóló cikkben már írtam néhány sort. Ott ez szerepel: „Bécsben éltek rokonai, talán maga is onnan származott.” A bécsi rokonság valóban áll, de ő maga Poprádról származott cipszer–szlovák vegyes családból. (A Szepesség német elnevezése Zips, a szepesi németeket nevezték cipszereknek.) 
Közeli rokona – valószínűleg unokaöccse – volt Alexy Tóbiás. Ő is Poprádról jött, s mindketten evangélikusok. Az Alexy és a Schelle família rokoni viszonyait nehéz kibogozni. Most a vasiakon van a hangsúly, de ugyancsak e családhoz tartozott Schelle János orvos, akinek 1838-ban Bécsben jelent meg könyve, s Poprádon született Alexy Károly szobrász is. Ő a negyvennyolcas szabadságharc után börtönbe került, amikor kiszabadult, Angliába emigrált, de néhány év után hazatért. Nem tudjuk, hogy valaha jártak-e szombathelyi rokonaiknál. 
Schelle Jakabnak és Alexy Tóbiásnak néhány írása is megjelent, de ezek ma már nehezen föllelhetők. Jó lenne összegyűjteni őket. Tulajdonképpen kevés adat maradt fenn róluk, s itt-ott azok is bizonytalanok. Schelle Eperjesen tanult, Alexy előbb Késmárkon, majd Pesten, ahol 1837-ben sebészi oklevelet szerzett. 1840 körül került Vas megyébe, előbb Pinkafőre, aztán Szombathelyre. Néhány forrás postamesterként említi, tehát részt vett Schelle vállalkozásában, onnan is volt jövedelme. Schelle halála után övé lett az Új utcai (ma Petőfi utca) ház, amelyet a fia, Alexy Emil 1905-ben adott el a domonkosoknak. Akkortájt épült fel a család új otthona, a Kőszegi utca 35. szám alatti zárt erkélyes szép épület. 
Alexy Tóbiás részt vett a szombathelyi közéletben, tisztségeket vállalt az evangélikus egyházban. Szülőföldjével a haláláig kapcsolatban maradt, s egykori iskoláját, a késmárki líceumot is támogatta. 

Szlovák evangélikusok voltak a Tátracsorbán született Markusovszky Lajos szülei is. Életútja egy ideig Alexy Tóbiáséval párhuzamosan futott, diákkora egy részét ő is Késmárkon töltötte, s ő is Pesten szerzett orvosi diplomát. Szombathelyen a kórház viseli a nevét, de kötődik Vasegerszeghez is, ahol a felesége családjának kastélya volt, s az a település lett végső nyughelye. „Ľudovít Markušovskýnak”, a Magyar Tudományos Akadémia tagjának a szülőhelyén is emléktáblát állítottak. 
Folytassuk orvosokkal! A már többször említett szepességi Késmárkról származott Szabolcs Zoltán sebész, onkológus. Szokolik Ede szemész a liptói Németlipcsén született, és hát hol máshol, mint Késmárkon tanult. Orvosként került Szombathelyre, s itt változtatta a nevét Szokolaira. 
A szlovákság felé elágazó gyökerei voltak Pető Ernő kórházalapító orvosnak is. Szülei zsidók voltak, s feltehetőleg egyaránt használták a szlovák, a német és a magyar nyelvet. Szülőfaluja, Kistapolcsány lakosságának döntő többsége szlovák anyanyelvű volt. Az apa, aki akkor még postamesterként dolgozott, de később takarékpénztári igazgató lett, a nevét Pollákról magyarosította Petőre. Pető Ernő már orvosként az evangélikus hitre tért át, majd ismét váltott, katolikus lett. Apja is, ő is tudatosan vállalták a magyarosodást, ennek ellenére 1944-ben a nyilasok a származása miatt támadták, s követelték eltávolítását. 
Az orvosok mellett szóljunk Matolcsy György pedagógusról és Omaszta János mérnökről is. Síremlékeik egymáshoz közel, a főallé mellett állnak a Szent Márton utcai temetőben. Matolcsy, akinek eredeti neve Macsek (Matschek), a Nyitra megyei Szenicén született. Miután megszerezte a diplomáját, Fiuméba nevezték ki tanárnak. Az első világháború után került Szombathelyre, s hosszú ideig a polgári leányiskola igazgatója volt. A nevét 1933-ban magyarosíttatta. Omaszta Lőcséről származott, Budapesten, a műszaki egyetemen szerzett diplomát, vasúti alkalmazott lett, s évtizedeken át különböző felvidéki településeken dolgozott. Közel járt az ötvenhez, amikor 1915-ben Szombathelyre helyezték át. Ez a város lett végső otthona.