2024.10.23. 12:32
Október 23. előszele: az eljárások hosszú börtönéveket és halált hoztak Csepregre - fotók
Csepregen, a Promenádon lévő Büszkeségpontnál emlékeztek meg az 1956-os forradalom és szabadságharcról. Október 23-án, a szónok Horváth Zoltán polgármester volt.
Az október 23-i megemlékezésen közreműködött a Csepreg Város Fúvószenekra. Az emlékezés jelképét, a koszorúkat, a városvezetés mellett a civil szervezetek, egyesületek képviselői helyezték el.
Ezt meg megelőzően, az október 23-án történtekre, az előzményekre emlékezve Horváth Zoltán polgármester mondta el beszédét.
- Idén 68 éve, hogy 1956. október 23-án budapesti diákok az egyetemeikről elindultak arra a békés tüntetésre, amelyről sokuk nem tért haza. A történelem számtalanszor bebizonyította, hogy vannak a világban olyan vérlázító gazságok, olyan gaztettek, amelyeket a társadalmak egyszerűen már nem viselnek el. Amelyek szikraként lobbantják lángra a haragot és a nép felkel. Ez történt azon a keddi napon is, ahol a békés demonstráció véres megtorlásba fulladt, ahol fegyvertelen emberekre lőttek - kezdte a polgármester.
A forradalom során elhunyt hősök áldozatot hoztak egy jobb, igazságosabb élet reményében.
Nekünk, akik visszatekintünk rájuk, erkölcsi kötelességünk gondozni hagyatékukat és őrizni mindazt az értéket, amelyért életüket adták. Kötelességünk őrizni a kivívott szabadságot, kötelességünk belső erkölcsi iránytűnket kézbe véve megvizsgálni minden tettünket.
Ebben az örökséggondozásban külön hangsúlyt kap nemzetiségünk értékének megőrzése, amely azokon az őszi napokban elemi erővel mutatta meg magát.
1956 kétségkívül a magyar történelem megkerülhetetlen fejezete és ilyenkor az egész ország megemlékezik. Viszont a forradalomig vezető út nem volt egyforma minden település számára. Csepregnek is egy nehezebb sors jutott, mely miatt fájdalom és büszkeség keserédes keverékével gondolhatunk vissza városunk akkori lakóira. „Az ÁVH Szombathelyi Osztálya 1950. augusztus 2‒21. között felmérést készített a megye huszonnégy, „reakciósnak” tartott településéről. A legnegatívabb képet a tanácstörvény előkészítése során Vas megyéhez csatolt korábbi járásközpontról, Csepregről rajzolták meg.” Idézi fel Jobst Ágnes kiváló történészünk. Az 1951 tavaszán „fegyveres összeesküvés” címén megindított perben hetvennél több ember ellen folytattak vizsgálatot, harminckét személyt tartóztattak le.
Az elsőfokú tárgyalás során a vádlottakra összesen 240 év börtönbüntetést szabtak ki és három halálos ítéletet hoztak. Az ügy azonban a súlyos büntetések kiszabását követően sem ért véget. 1953-ban újabb eljárások indultak. A vizsgálótisztek részletes dokumentációt vezettek, amely képet ad arról, hogy milyen embertelen kihallgatásoknak vetették alá a letartóztatottakat.
Az itt leírtakat egészítik ki a raboskodók visszaemlékezéseikben szereplő testi-lelki erőszak. Ezen eljárások eredménye szintén hosszú börtönéveket és halált hoztak Csepregre.
Számos máig itt élő család számára az 50-es évek túlmutatnak a történelemkönyvek színes hasábjain. A nagypapa hiánya, a nagymama könnyes szeme mind olyan transgenerációs trauma, amit máig hordozhatnak az érintettek.
Az 56-os forradalom nem csak szabadságért való küzdelemből állít nekünk példát. Megmutatta, hogy mire vagyunk képesek, ha valami összeköt minket. 56 egy hatalmas, hihetetlen vállalkozás volt, az egymás számára gyakran ismeretlen emberek tömegével vonultak egymás mellett, a világ egyik legnagyobb katonai haderejével szemben. Egy dolog azonban biztosan összekötötte őket, ez pedig több volt, mint elegendő: A magyarság. Azok az emberek ott a lyukas zászló alatt, az egyetemisták, a cipészek, a papok, a pékek mind magyarok voltak, mind sorsközösségben éltek, mind ugyanazt érezték.
És nehogy azt higgyük, hogy ez a vállalkozás elbukott. 1956 után az ország örökre megváltozott. Igen, a forradalmat leverték, igen, a kommunizmus rabigája akkor még nem hullott le, de azokban a napokban az egész világ ránk figyelt.
Egy olyan pillanat volt ez, amelyet nem lehetett a szőnyeg alá söpörni, amelyről nem lehetett úgy tenni, mintha nem történt volna meg és amely miatt még 68 évvel később is, a Magyar Köztársaság 1989. október 23-ai kikiáltását követően is ebből az alkalomból egy napra megáll az élet Magyarországon.
Megannyi dolog próbál minket minden nap megosztani, politika, vallás, számtalan világnézeti kérdés és sajnos a hétköznapokban ez a megosztás egyre inkább sikert arat. Az olyan nagy nemzeti ünnepeink, mint a mai azonban nagyszerű alkalmak arra, hogy az összetartozást segítsük, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy igen! Valóban számtalan dologban lehet, hogy különbözünk! De legalább ennyi számtalan dolog közös is van bennünk!
Csepreg a megye legrosszabb megítélése alá esett az akkori rendszerben. Históriánk súlyosabb lapjai közé tartozik, hogy sokan itt éltek át kegyetlen testi-lelki erőszakot, elhurcolást, és eljárások sokaságának voltak szenvedő alanyai.
Ezek az események nemcsak a múltunk sötét foltjai, hanem figyelmeztetnek minket arra, hogy soha ne feledjük el, milyen nehézségeket kellett leküzdeniük elődeinknek a szabadságért és az emberi jogokért.
- Legyünk büszkék arra, hogy helyi közösségként mindig is kitartottunk az összetartozás szépsége mellett. Városunk polgármestereként szeretném hangsúlyozni, hogy a helyi városvezetésnek a közösség akarata szerint kell működnie.
- Az összefogás és az egység erősíti a helyi identitásunkat, és lehetővé teszi számunkra, hogy bármi, ami szembejön velünk, azt közösen, együttműködve tudjuk kezelni.
- Ma tehát emlékezzünk meg arról a bátorságról, melyre szükség volt ahhoz, hogy változást érjünk el. Tekintsünk vissza a történelmünkre, és tanuljunk belőle, de egyúttal nézzünk előre is, mert jövőnk a mi kezünkben van.
Köszönöm, hogy ma velem együtt emlékeznek azokra, akik a szabadságért harcoltak. Emlékük élni fog bennünk, és sosem feledjük, hogy a jövőnk közösen épül - zárta beszédét a polgármester.