Szabadtéri színpad a Kálvária-domb alatt - Mi lett a sorsa?

Amikor a közelmúltban egy baráti beszélgetés során szóba került, hogy a kálvária domb tövében egykor szabadtéri színpad működött, egy rendszerváltozás után született szombathelyi ismerősöm elnéző mosolyok kíséretében arra kért, hogy „ne fárasszam ilyen mesékkel”. Kétségtelen, hogy amikor napjainkban csúcsforgalom idején a Kálvária és a Jókai utca kereszteződésén, tíz perc alatt száz gépjármű is áthalad, a 21. század szülötte számára meseszerűnek tűnik, hogy ezen a helyen hajdan színházi események zajlottak. Sajnos nem mindenki tudja, hogy Savaria városának nyugati szélén, a kálvária domb hajlatában már a 3. században színház állt és a korabeli császárkultusz pannóniai ünnepségeinek ezen a helyszínén 303-ban állították helytartói bíróság elé Quirinust, Siscia püspökét. 

Szabadtéri színpad a Kálvária-domb alatt - Mi lett a sorsa?

Ennek az ókori színháznak a romjai a 19. századig fennmaradtak, és még az 1880-as években is folyt itt a kövek „bányászata”. Várostörténeti jelentőségű volt az egykori színházhoz vezető útvonal. Szent Quirinus passójából tudjuk, hogy a főpapot ezen vitték kivégzésének színhelyéig, a Sibaris (Perint) patak hídjáig. Az út mentén az 1800-as évek végéig stációsor állt, amely a dombon épült kápolnához vezetett ezért lett Kálvária utca neve. Az utca végéig közlekedő villamoson sokan érkeztek az 1955. június 11-én este, a kétezer főt befogadó szombathelyi szabadtéri színpad megnyitására, amelynek első előadásán a nemzetközi hírű Magyar Állami Népi Együttes lépett a színpadra. 

Azután másfél évtizeden át, minden nyáron jeles programok, koncertek, operettek, operák és színházi előadások kerültek színre ezen a szabadtéri színpadon, de 1970-ben a helyi lapban már ezek olvashattuk:  „A félig elrothadt széksorokban bokrok, kórók ülnek és szemlélik romlásukat, no és azokat az ifjakat, felnőtteket, akik a színpadról már letépkedték a deszkákat, leszabdalták az ajtókat, ablakokat. A területen a városi tanács egyik elképzelése szerint kézilabda pálya épült volna, de a legújabban már az „öregek háza” került szóba.” Ez meg is valósult. A színpadot lebontották és 1975-ben megnyitották itt a „nyudíjas házat”. Úgy tűnik, a szombathelyi szabadtéri színpad létezése napjainkra már feledésbe merült, de egykori valóságát a Bajzik Zsolt levéltáros segítségével megtalált fényképek ékesen bizonyítják.