Mértékletességgel mérgezett lélek helyett – Újabb előadás született a szombathelyi börtönben - fotók

A Várnagy Andrea Liszt Ferenc-díjas zongoraművész mentorálásával színpadra állított előadást csütörtökön a sajtó képviselőin kívül fogvatartottak is láthatták a szombathelyi börtön színháztermében. Sok-sok bölcsesség és tanulság, jól időzített és tisztán megszólaló dalok, rengeteg humor és némi börtönszleng – mind jellemezték a tízszereplős darabot, ami – micsoda véletlen – a mértékletesség világnapján játszódik a Mértékletesség nevű étteremben, ahol mértékletes áron mértékleteset lehet vacsorázni. 

A vendéglátóhely olyan, mint minden átlagos csehó: van benne engedelmes pincér és nagyravágyó főnök, pöffeszkedő „kedves” vendég és kidobó, aki, ha kell, darabokra töri a csontodat, és köttetnek kétes üzletek, oldódnak meg helyzetek okosba’. Főhősünk, Gedeon látszatra azt tervezi, hogy degeszre eszi magát, és fizetés nélkül távozik. Félreértések egymásutánjának végeredményeként aztán róla és minden más szereplőről – még a Mértékletességellenesség Ligájának tagjairól is – kiderül, hogy más mozgatja, és hogy tulajdonképpen minden attól függ, kinek a szemszögéből nézzük a dolgokat. A fordulatos, csavaros történet végére átrendeződnek az erőviszonyok, felborul a hierarchia, kiderülnek a turpisságok, végül nem marad más: hívni kell a rendőrséget. A fogvatartottak lubickolnak szerepeikben. A néző közben jól szórakozik, de benne is ott motoszkál a dilemma: szép erény a mértékletesség, de vajon meg kell-e elégedni a középszerűséggel, ha e szerint akarunk élni? Pilinszky Kihűlt világ versét is segítségül hívja a színmű: „E világ nem az én világom,/ csupán a testem kényszere, / hogy egyre beljebb, mint a féreg / furakodom beleibe.” „Valaki mondja meg, milyen az élet.. – Presser Gábor – Adamis Anna dalát éneklik a szereplők, és kimondatik: jobb a mértékletesség, mint mérgezett lélekkel élni mindennapjainkat. 

Érdemes volt a projektet megálmodni, a művészettel megnyílnak a kapuk, a humor pedig kinyitja a szíveket, nyilatkozta a bemutató után Várnagy Andrea, akinek szakmai irányítására az idén is számíthatott az alkalmi társulat. 

A művész a trilógia zárásaként a szombathelyi börtönben született darabról úgy fogalmazott: hidat képez az elítéltek és a közönség között, tükröt tart önmagunknak is. 

Majd a fogvatartottak művészi érzékenységét, eszköztársát dicsérte, a próbák ajándékát – egymásra csodálkozásukat – és annak hatását, hogy a bezárt világban élőket kiragadja a mindennapokból. Külön említette a csapat sikerét: egy hónapja a Törés című színdarabbal megnyerték az Országos Börtönszínházi Találkozót. 

A büntetés-végrehajtási szervezet részéről Németh Éva ezredes, az I. Agglomeráció parancsnokhelyettese a szorosan kapcsolódó előzményeket említette: a tíz parancsolat és a hét főbűn témájában született előző évekbeli előadásokat. A darabok fontos hozadékának nevezte, hogy segítenek a fogvatartottaknak szabadulásuk után visszailleszkedni a társadalomba.

Egyik társuk írta a darabot, amely aztán folyamatosan alakult: mindenki beleszólhatott a végső forgatókönyvbe, és kicsit mindenki megmutathatta az emberi oldalát. Június óta heti négy-öt alkalommal próbáltak, így a szürke falak mögül legalább a lelkük kiszabadulhatott, hallottuk az egyik szereplőtől, aki fontosnak tartotta azt is megemlíteni, éppen azért került börtönbe, mert mértéktelenül ért.