Világbajnokság vasi résztvevőkkel: apa, kislánya és kutyáik együtt küzdöttek

A világbajnokság helyszíne, Bardonecchia nem a közelben van. Olaszország legnyugatibb települése, a francia határ mellett, kereken ezer kilométerre Jáktól. Az Alpok hegyvonulatai között, csodálatos környezetben található: a 2006-os téli olimpia helyszíne is volt. Itt rendezték az idei Canicross világbajnokság versenyeit, melyen a megjelent csaknem hatszáz versenyző között Vad József és kislánya, Jázmin is rajthoz állt. A család Jákon él, és ott is edzenek – egész éven át, a kutyáikkal együtt.

Út a világbajnokságig

Egy kis létszámú magyar csapat tagjaiként vehettünk részt ezen a világeseményen – meséli József, aki 47 évesen komoly sport-múlttal bír. Focizott sok éven át, játszott Svájcban és Ausztriában is. Amikor azt abbahagyta, megmaradt az igény a mozgásra és a versenyzésre is. Ekkor, 2018-ban kezdett el kutyával futni, amivel „megfertőzte” a kislányát, Jázmint is, aki most tízéves. Ez nem is csoda: imádja ő is a kutyákat, és a canicross mellett verseny-tornászik és lovagol (továbbá énekel is). Első versenyén még a házőrző németjuhász, Maya volt a társa, de később már tudatosan választott erre a célra megfelelőbb, kiképzett fajtát. Jelenleg öt kutyájuk van, Maya már „csak” a házat őrzi, a versenyzők ESD (European Sled Dog) fajták. Meglehetősen drága ebek ezek: egy kölyökért 1500 – 2000 eurót is elkérnek… Versenyhez akkor lehet csak állni velük, ha van egy egyesületi tagság is: Józsefék a Magyar Kutyasport Szövetséghez tartoznak. Futáson kívül használnak úgynevezett dogscooter-t is: az egy kétkerekű, kerékpárra emlékeztető versenygép. Ezt is kutyák húzzák, és amire József büszke: saját fejlesztésű és gyártású eszközük van.

Felkészülni…

Mint mindig, most is bevonzottuk az esőt – mosolyog József. De mivel tudtuk, hogy az Alpok lábánál mindig kiszámíthatatlan az idő, erre fel is készültünk – árulja el. A verseny előtt már napokkal korábban, szerdán kiutaztak, afféle „akklimatizációra”. És mivel nem olcsó mulatság mindez, a család ezeket az alkalmakat tulajdonképpen közös világlátásnak, nyaralásnak is tekinti. Megérkezés után aztán első dolguk a pálya bejárása volt. Ez most rövid és gyors volt, a szakadó eső miatt… Az viszont már rögtön látszott, hogy ez egy erős, nagyon nehéz pálya lesz. Csütörtökön az (időkorlátos) lehetőséget megint kihasználták, és újra bejárták a verseny helyszínét.

A felnőtt pálya 4,1 kilométer hosszú volt, 140 méter szintemelkedéssel, kanyargós útvonal-vezetéssel. Jázmin gyermekpályája 1,1 km volt, és közel 50 m szintet rejtett. Sípályára fel, meredek oldallejtőn lefelé, majd újra emelkedő. Szerencsére - három napnyi ázás után – a versenynapokra egy viszonylag jó állapotú, futható pálya alakult ki. Pénteken reggel állatorvosi vizsgálat következett, ahol a kutyák megkapták a rajtengedélyt. Délután a pályát lezárták, pihentetve a versenynapokra, este pedig egy megnyitó következett: a versenyzők a többi országgal együtt felvonulva, jó hangulatban végigsétáltak Bardonecchia utcáin.

A verseny

Végre elérkezett szombat és vasárnap: a két nap, amiért olyan sokat dolgoztak. Jázmin az „iskolás lányok” (School Girls) kategóriában állt rajthoz, József pedig a „Veteran Master I.” kategóriában (40-50 éves között). Jázmin 15 fős mezőnyben indult Jaró nevű kutyájával. Olyan francia, olasz versenyzők ellen állt ki, akiknél iskolás korban oktatják már a Canicrosst. Gyermek kategóriában egyébként szigorúan ellenőrzik a szülői segítséget: a gyermek irányítja a kutyát, és a szülő csak mögötte futhat. Jázmin az első nap a 7. helyen ért célba, a második napon pedig a 9. helyen teljesítette a távot. Összetettben a 9. helyen végzett egy (a vártnál erősebb) nemzetközi mezőnyben. 

• József az egyik legerősebb, 36 fős mezőnyben nevezett, de nem bánta: szeretett volna egy pályán versenyezni a kategória legjobbjaival (francia, spanyol, olasz, német és holland elit veteránfutók között). Sikerült találkozni Antony le Moigne-al is, aki ebben a sportban igazi világklasszis, legenda – árulja el József. A futamokon „VB-újonc” kutyájával, Speedy-vel indult, akt sikerült jól felkészíteni. Első nap egy küzdelmes futással a 13. helyen érkezett be, második nap pedig a 11. helyen: ezzel zárta a világbajnokságot. Nem hoztunk extra kiemelkedő eredményt – mondja végül József – de csalódásként sem kellett megélnünk. Fáradtan, de sok élménnyel tértünk haza – és természetesen készülünk a jövő évre, új versenyekre is.