Egy speciális filmes New Yorkban - Fábián Gábor együtt fesztiválozott Whoopi Goldberggel

A ReelAbilites az USA legnagyobb filmfesztiválja, nyolc-tíz államban, nagyvárosban van jelen; New York a zászlós hajó. – A ReelAbilities-fesztivál alapító igazgatója hívott meg bennünket a Magyar Speciális Filmfesztivál képviseletében a New York-i rendezvényre, jobban mondva sorozatra, mivel három különböző programon vehettünk részt abban az egy hétben. A fesztiválon, aztán a ReelAbilities Iparági Csúcstalálkozón (ReelAbilities Industry Summit), valamint a fogyatékossággal élőkkel foglalkozó filmfesztiválok nemzetközi hálózatának (Disablity Film Festival Network) létrehozására szervezett háttérbeszélgetésen – mondja elöljáróban Fábián Gábor. Olyan álmodozóként ismerhettük meg az elmúlt években, aki sorra valóra is váltja álmait. A speciális film – ahogyan Magyarországon értjük – létrehozása az ő nevéhez fűződik: emlékszünk, anno ő találta ki Zsirán, hogy kamerát ad az értelmi fogyatékossággal élők kezébe. Ebből a gesztusból virágzott ki minden: az egyesület, az országos  fesztivál (az idén lesz a tizedik), a szakmai táborok, a filmes napok – és voltaképpen a New York-i tapasztalatszerzés is. – A csúcstalálkozón a New Yorkban és a Broadwayen dolgozó filmesek és színházi szakemberek, művészek vettek részt panelbeszélgetéseken, a fogyatékosság és az akadálymentesítés témakörében. Szó esett a filmek, produkciók, fesztiválok pénzügyi fenntarthatóságról; a legújabb irányzatok meghonosításáról a fogyatékossággal élőkkel együtt végzett alkotói munkában, a fogyatékossággal élők produkciókba való befogadásáról. 

A filmfesztivál központi helye a Marlene Meyerson JCC Manhattan épületében volt, de további helyszínek is bekapcsolódtak a programba, tartottak vetítéseket Staten Islanden, a The Times Centerben és a kultikusnak mondható Firehouse Cinemában.  – Hogy mennyire más léptékek szerint dolgoznak, a legjobban az bizonyítja, hogy a fesztivál nyitófilmje a The Times Centerben a Tony Goldwyn által rendezett Ezra volt, amelyben Robert de Niro és Whoopi Goldberg is játszik,  utóbbi a fesztiválnyitón személyesen is részt vett. A film egy stand-up komikus történetét követi nyomon, aki feleségével együtt neveli autista fiát. Minden vetítés után pódiumbeszélgetést rendeztek, izgalmas volt ilyen mélységben belelátni a filmek hátterébe. Nagy tapasztalat, hogy a szervezők számára a gyakorlatban is kiemelten fontos az akadálymentesítés minden formája – jelnyelvi tolmács, feliratozás, hangalámondás,  mozgást segítő eszközök – a vetítések és a beszélgetések alatt. Kimondottan izgalmas volt – nekem személy szerint, forgatókönyvíróként még inkább –, hogy a rendezvényen helyet adtak egy forgatókönyves pitch fórumnak is, amelyet fogyatékossággal élő alkotók tartottak. A szakmai zsűri a helyszínen véleményezte a filmterveket és adott tanácsokat az alkotóknak, díjazta a legjobb ötleteket.

A Magyar Speciális Filmfesztivál felől nézve szintén érdekes tapasztalat, hogy kiderült: a ReelAbilites-fesztiválon arányosan kevesebb filmet vetítenek, a programba kerülést komoly szűrés előzi meg. Az értékelésben nagy szerepet kap a technikai kivitelezés minősége. – A nálunk megszokott speciális filmekkel – amelyekben a mondanivalóra és nem a technikai megvalósításra helyezzük a fő hangsúlyt – a New York-i fesztiválon nem találkoztunk. A különböző fogyatékosságban érintettek és képességzavarokkal élők széles spektrumát lefedik a beérkezett pályaművek, az értelmi fogyatékossággal élők témája csupán egy kis része a programnak. A mozgáskorlátozottakkal, a látás- és hallássérültekkel, a pszichoszociális fogyatékossággal élőkkel foglalkozó filmek tették ki túlnyomó részben a mezőnyt. Számunkra a program talán legfontosabb része az a háttérbeszélgetés volt, amely a különböző országokban működő speciális filmfesztiválok hálózatának – ez a Disablity Film Festival Network – létrehozását tűzte ki célul. A megbeszélésen személyesen Kolumbiából, Spanyolországból, az Egyesület Államokból és Magyarországról vettünk részt. Létrehoztunk egy digitális találkozási helyet, megállapodtunk abban, hogy tartjuk a kapcsolatot, lehetőségeink szerint segítjük egymást. Messze kellett mennünk ahhoz, hogy jobban láthassuk saját magunkat is.
Fábián Gábor abban az egy hétben mégsem érezte, hogy „messze van”. És most már azt is tudja, hogy New York olyan város, ahova visszavágyik az ember.  Az se baj, ha legközelebb nem lesz se földrengés, se teljes napfogyatkozás. Csak mondjuk ősz – amikor különösen szép a Central Park.