A fű kinő utánad? - Talajközelben a Westwerkkel, július 15-éig

A 2022-es Slow Animals (Lassú állatok, vagyis növények), aztán a 2023-as Urban Animals kiállítás után a Westwerk két kurátora, Baki Orsolya és Farkas Imre hasonló szellemben szervezte meg a Talajközelben című csoportos-meghívásos kiállítást, ezúttal kapcsolódva a Bloomsdayhez is. De hát minden mindennel összefügg, a jelentések hálójában vergődve – vagy hintázva – könnyen összeköthető Leopold Bloom, azaz Virág (!) Lipót a Talajközelben-koncepcióval. Sőt: akár a frissen megnyílt textiltriennálé is bekapcsolható ebbe az áramlásba: ha Joyce Ulyssese az Odüsszeia parafrázisa – húsz év helyett egyetlen végtelen napot átfogva –, akkor nem hagyhatjuk ki Pénelopét, a textilművészek ősét, aki három éven át szőtt és bontott, szőtt és bontott, miközben Odüsszeuszt hazavárta. Sző és bont, sző és bont – valami ilyesmiről beszél a szabadtéri Talajközelben-tárlat is: a képtár alatt-mellett a füvön, a túloldalon az Iseummal. Ízisz szentélye megint csak ugyanabba a körforgásba kapcsol be, amelyről az Ulysses és a Talajközelben hírt ad (mert mostanában könnyű elfeledkezni róla): a meghaló és feltámadó mag vezet át a meghaló és feltámadó istenek világába – és a saját hétköznapjainkba is.

„Míg a föld feletti életmódunkat különféle társadalmi gyakorlatok írják le, addig kérdés, hogy mi történik a föld alatt” – mondja a Talajközelben ajánlója, hozzátéve: „Bár a hagyományos kiállítótér, a white cube keretein kívüli installálás, és olykor az egyes munkák efemer jellege miatt a 60-as évek land art művészeti mozgalma könnyen asszociálódik, a kiállítás ennek metodikáján és terminológiáján túllépve, sajátosan aktuális, jelenkori problémákat kíván érinteni, és kortárs referenciákat igyekszik mozgósítani. A koncepcióhoz kapcsolódik az Ulysses talaj-ember poétikája is, melynek jegyében Joyce minden mással egyenrangúan kezeli a testet; ugyanis ez nincsen előtérbe helyezve más létezőkkel szemben, nincsenek kiváltságos funkciói – egyszerűen ott vannak minden mellett, melyek ugyanolyan fontosak. A regényében a növekedés és a pusztulás körforgása kozmikus jelentőségre tesz szert, amelyen keresztül az egyedi dolgok visszaoldódnak a kozmikus sárba, amelyből kinőttek.” 

Részben ennek a visszaoldódásnak lehet tanúja, aki július 15-éig ellátogat a Talajközelben-kiállításra. Az a legjobb, ha újra. Bár Tóth Kinga tárlatnyitó performanszában már nem részesülhet (az emlékezetben kell keresnie), az állandóság-változás hintajátéka (vagy körhintája) már most, kilenc-tíz nappal a megnyitó után szembetűnő. Baki Orsi és Farkas Imre Idézet című alkotásán mosódnak el a szerves betűk, lassan már az értelmezésre váró hieroglifáknál is idegenebbek (gyorsabban visszaoldódnak a talajba, mint ahogyan eltűntek egy régi Bloomsday Joyce-idézetei a képtár márványlépcsőjéről). 

Tóth Magdolna játékos-ironikus (és aktuális problémát érintő) Marsbéli táj című kompozíciója az elmúlt napokban elveszítette színes játékosságát: csak a kopárság és a csigainvázió maradt. Veres Gábor sajátos fűnövesztő módszere nyomán (zöld a zöldön) jól kibetűzhető: BLOOM. Abajkovics Péter akkurátus táblácskája hibátlanul hirdeti: „Itt van elásva a szombathelyi Bloomsday időkapszulája.” Van hozzá ásó is.