Kőszegen nyit fotógalériát a Fortepan közösségi archívum

A kiállítás megnyitója július 25-én, csütörtökön 17 órakor lesz Kőszegen, a Táblaház utca 9-ben. Az ingyenesen látogatható 60 képes kiállítás szövegei magyarul és németül is olvashatók – szeptember 29., vasárnapig minden nap 10–19 óra között. Bevezetőt mond Dr. Dejcsics Konrád OSB, a Pannonhalmi Főapátság kulturális igazgatója és Tamási Miklós házigazda, a Fortepan szerkesztője. A kiállítás ingyenesen megtekinthető a Fortepan Fotógalériában (Kőszeg, Táblaház utca 9.) - derül ki a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ lapunkhoz eljuttatott közleményből.

Az újonnan nyíló galériában a tervek szerint minden nyáron egy-egy szerzői, vagy tematikus kiállítást hoznak létre. A galéria szabadon látogatható lesz úgy, hogy a Táblaház utcai épület földszintjét megnyitják az utca felé és bárki betérhet nézelődni, elmerülni az archív fotók világában. 

Lissák Tivadar fotónaplója

A Fortepanon posztumusz felfedezett fotós tehetség, egy jókedélyű és kíváncsi gépészmérnök képei

„Egy fényképen mindig két ember van. A fotós és a néző.” Ansel Adams

Miért érdemes egy gépészmérnök 80 éve készült fotóit nézegetni? – kérdezhetik Lissák Tivadar kiállításáról a 2024 júliusában megnyitott kőszegi Fortepan Fotógaléria látogatói. Egyrészt és elsősorban azért, mert Lissáknak veleszületett tehetsége volt a fotózáshoz és így gyönyörű képeket készített – amiket ráadásul fél évszázadig csak a család láthatott. Másrészt fotósunk a zűrzavaros XX. század leghányatottabb időszakában élt, így sok érdekes élethelyzetet örökített meg 1934–48 között. Harmadrészt pedig nem lankadó kíváncsisága miatt nem csupán a bevett alkalmakkor, utazásokon vagy családi ünnepeken nyomta le az exponálógombot, de a műfajokat vegyítve készített fotókompozíciós gyakorlatot egy budapesti légoltalmi árokrendszerről vagy éppen divatfotónak is beillő csendéletet feleségének a Balatonban sétáló szüleiről.

Lissák mindig igyekezett a korszak jellemzőit is rákomponálni képeire, így a fővárosi polgári középosztály miliője mellett láthatjuk a katonatársakkal közös mókázásokat, a propagandaplakátokkal teleragasztott budapesti házfalakat, vagy a fotón ritkán megörökített Dávid-csillagot a csillagos házak kapuján – mindezt a Horthy-érából indulva a nyilas rémuralmon keresztül egészen a kommunista hatalomátvételig. Halála után családja öt évtizeden át gondosan őrizte nyolcezer negatívját, amiből aztán 2200 felkerült a Fortepan digitális fotóarchívumba is 2014-ben.

Az 1909-es születésű, harmadik generációs mérnökember Lissák Tivadar először a Siemens, majd az Elektromos Művek technikusaként dolgozott Budapesten. Emellett pedig autodidakta amatőr fotós volt, mindig a nyakában lógott a kamera. Munkája miatt sokat utazott, és a vállalati autókkal bonyolított munkautakra nem egyszer el tudta vinni feleségét, Lengyel Máriát is, aki gyakran feltűnik fényképein.

Az 1940-es évek közepétől Lissák fotóinak másik gyakori szereplője lett nevelt lánya, Bárdos Cecília. A család rendhagyó módon épült fel. Cecília három testvérével együtt a budapesti Kék Golyó utcába született, édesanyja Lengyel Erzsébet, édesapja Bárdos György zeneszerző és karnagy volt. Nagynénjének, Lengyel Máriának és férjének, Lissák Tivadarnak nem született gyereke, de közös megegyezéssel hatéves korától Cecíliát ők nevelték a közeli, Retek utcai lakásukban. A kislány, akinek Lissákék voltak a keresztszülei is, velük élt, de sok időt töltött a szüleivel, testvéreivel is – valójában két otthona volt.

Lissák az 1938-as eucharisztikus világkongresszustól kezdve rendszeresen készített politikai témájú képeket is. Fontos volt számára például a budapesti falragaszok megörökítése, a háborús agitáló és antiszemita plakátokat is nagy mennyiségben dokumentálta. (Ezeket a képeket az 1950-es években otthon tárolni sem lehetett kockázatmentes.) Kevesen érezték szükségét az ekkoriban már nagy számú fotóamatőrök közül, hogy megörökítsék a holokausztot bármilyen formában. Lissák több csillagos ház bejáratáról készített fényképet, amik ezért ritkaságnak számítanak. A korabeli magyar haditechnikáról is sok mindent megmutatnak fotói, ugyanis amikor tartalékos tisztként részt vett a Délvidék visszacsatolásában, szokatlan módon lehetőséget kapott a Királyi Honvédség laktanyáinak és járműtelepeinek a fotózására is. Lissák a Budapesti Kórust is éveken keresztül fotózta, mivel sógorának testvére, Bárdos Lajos volt az énekkar karnagya és valószínűleg Lissák felesége is énekelt a kórusban.

A világháború után politikailag megbízhatatlannak bélyegezték, így nem talált magának munkahelyet. Villanyszereléssel tudott némi pénzt keresni – és fényképezéssel. Műtermet rendezett be lakásuk halljában, családi és portréfotókat vállalt. Lissák Tivadar 1952-ben elkapta a gyermekparalízist, amitől jobb keze lebénult, így kénytelen volt letenni a fényképezőgépet. 1966-ban pedig cukorbetegsége miatt amputálni kellett a jobb lábát. Ahogy nevelt lánya, Szanyiné Bárdos Cecília mesélte: „Egy évvel később, 58 évesen halt meg, de még láthatta a lányomat, aki ugyanabban az évben, ugyanabba a Retek utcai lakásba született.” - írta a kiállításhoz szánt kurátori bevezetésben Virágvölgyi István kurátor.