Őszintén, öniróniával

2024.07.21. 15:30

Stand-up, kicsit másképpen - Egy életem: Grecsó Krisztián a Kőszegi Várszínházban

A Kőszegi Várszínházban július 29-én lép fel életrajzi stand-upjával, az Egy életem című előadással Grecsó Krisztián. Egyedül áll a színpadon. Mesél és vetít – gyerekkorról, az első irodalmi kísérleteiről, a nagy írói „berobbanásáról”, magánéletről.

Vaol.hu

Forrás: MW/archív

Lapunknak régi kőszegi éjszakákról is beszélt, amelyek kapcsán aztán barátságok szövődtek, új színpadi művek formálódtak. 

– Mesélni kell, ha van kinek – többször is mondta már.

– És ha épp nincs kinek mesélni, keresni kell ilyet, ezért élünk. Nehéz is lenne az életem, ha nem mesélnék. De azt hiszem, nehéz mindenkié, aki hallgatással védekezik. A vallomás gyógyszer. 

– Önterápia is az Egy életem?

– Nagyon is. Sőt, hat az írásaimra is. Novemberben jelenik meg az új nagyregényem, az Apám üzent. Terjedelmes családi eposz. Az Egy életem egyik előadásán csak an - nyit mondtam egy jelenetben, hogy apám színész szeretett volna lenni, akkor úgy fogalmaztam, apám húsz évig nem adta föl az álmát, hogy színpadon álljon. Majd ösztönösen elhallgattam és széttártam a kezem. Az est utáni dedikáláson emberek sírva meséltek a szüleik álmairól. Amikor Lévai Balázs rendező felkért erre az életrajzi stand-upra, azzal érvelt: sokat hallott mesélni, és arra gondolt, remekül el tudom mesélni, ki vagyok. Mert az leszek a színpadon is, aki azon kívül vagyok. 

– Egy írót meg lehet rendezni?

– Hogyne, engem muszáj is. Rengeteget próbáltunk, gyakoroltunk, végszavaztunk, történeteket rostáltunk, és így tovább. Ennek az estnek az is a varázsa, hogy úgy indul, mintha csak éppen arra jártam volna, és amikor a második felétől összeáll, mit miért meséltem, sokan elképednek. Kis híján másfél órán át állok egyedül a színpadon, és a leghosszabb vetítés sincs két perc. Az sincs sűrűn. Nagyon fontos, milyen dokumentumokat mutatok, de a mese a lényeg. Őrületesen nagy kihívás. A debreceni előadáson telt ház előtt elromlott a technika, és magamra maradtam. Amúgy sincsen megírva a szövegem, csak az irányok és a végszavak, de ott aztán improvizálnom kellett. 

– Miért a stand-up műfajt választották a meséléshez?

– Magyarországon az úgynevezett „comedy” változata terjedt el a stand-upnak. Az eredeti műfajt itthon nem is ismerjük. Abba sokkal több minden belefér, fennkölt érzelmek, megható pillanatok is, sírás, nem csak nevetés. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a „comedy” kevesebb, csak azt, hogy más. És én nem csupán mulatságos akartam lenne, de kíméletlenül őszinte is. 

– Önirónia is kell az őszinteséghez?

– Nekem mindenekelőtt az kell. Az előadás az énkeresés, a családi mesék vonalán halad. Én tulajdonképpen a kudarcaim sorozatával mesélem el az életemet. Úgy tartok tükröt, hogy abba bárki bele tud nézni, és nem lesz se kellemetlen, se megalázó. Kamaszok mondták, hogy nemcsak jól szórakoztak az előadáson, de felszabadultan mentek haza. Hogy olyan volt, mint egy pályaválasztási tanácsadás, ahol „végre meg tudsz nyugodni”. Nem kell tökéletesnek lenned. 

– Mesélte már azt is, olykor bántja, ha azonosítják az írásaival. Az Egy életem kapcsán ugyanakkor nincs is más választása a közönségnek, az nem zavarja?

– Nyilván már az sem bánt, ha az írásaimmal azonosítanak. Azóta megértettem, hogy a pedagógust és a papot is azonosítják a hivatásával, nem olyan különleges dolog ez. A barátaim és a családom jó része tudja, ki vagyok civilként, és az sem baj, ha valaki alkotóként ismer, mert az is ebből az egóból van. 

– Rég kilépett a hagyományos írói szerepből, saját előadásaival a szokásos író-olvasó találkozók keretéből is. Visszahatnak ezek az alkotói munkára?

– Igen. Akkor tudok írni, ha folyamatban csinálom, ha másutt is szükség van rám. Én különben sem tudtam elvonulni soha, nem vagyok alkotóházas író. Nekem az olyan, mint vizsgára készülni. Ha van a diáknak két hete, akkor tíz napot elmulat, négyben meg éjjel-nappal tanul. Én íróként is ilyen lennék. Így nagyon jó nekem a megóvott délelőttök és éjjelek ritmusa. 

– Befolyásolja az Egy életem előadását, hogy július 29-én Kőszegen lép fel vele? Hiszen kicsit a „saját” városa is. Ha csak azt vesszük: itt volt a Vera című regényéből készült színpadi adaptáció ősbemutatója.

– Bizony ám! És Grisnik Petra azóta bejárta vele az országot. Egy kőszegi éjszakában született meg a Megyek utánad színpadi ötlete is, Dékány Barnabással. Ifjúságomban is fontos város volt Kőszeg, meg Szombathely és Velem, nagy túrákat tettem ott. Úgyhogy a környék is része lesz az ottani mesémnek.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában