Kollár-Klemencz László nem ígéri, hogy lehozza a csillagokat az égről - pont elég az a gyertyafény

Kollár-Klemencz László mezítláb áll a színpadon, azt énekli, hogy legyél a ló, vágtass el - és  jólesik a biztatás. Hát tényleg: ha ő mondja, olyan egyszerűnek tűnik. Különben is: ebben a lehetetlen időben megtartott koncertben (persze a karneváli programoknak pörögniük kell, nincs luk, nincs megállás), vagy inkább Kollár-Klemencz lényében, a zenésztársaival való kapcsolatában minden benne van, amit az ember mostanában kíván. Erdő mélyén gyertyafényt, kertet, csillagokat kizárólag az égen - nem kellenek nagy ígéretek. Kollár-Klemencz (66-os évjárat, megy-e osztálytalálkozóra, megnézni, hova tűnt az a negyven év) maga is ezüstösen fénylő csillag az ezüstbe hajló hajával, mezítlábas remete az Öreg Város Vásárában (amit meg reggelre a karneváli hétvégével együtt elvisz a szél). Úgysem érjük keresztül a világot, akkor legalább hallgassunk, olvassunk, dúdoljunk Kollár-Klemencz Lászlót.

"iszom a bort, ölelem a babámat
úgysem érem keresztül a hazámat
úgysem érem keresztül a világot
elengedem most már
nem őrzöm a lángot
csak annyit még, neked s nekem elég
világítsa be az erdő közepét
arcodat láthassam, ha leszáll az este
s kezed teszed kezembe

iszom a bort, ölelem a babámat
úgysem érem keresztül a hazámat
úgysem érem keresztül az
erdő felett a csillagos eget
csak ebbe a kis gyertyába
lehozni tudom neked

iszom a bort, ölelem a babámat
úgysem érem keresztül a hazámat
úgysem érem keresztül az
erdő felett a csillagos eget

iszom a bort, ölelem a babámat,
úgysem érem keresztül a hazámat
úgysem érem keresztül az
erdő felett a csillagos eget
csak ebbe a kis gyertyába
lehozni tudom neked"

https://kollarklemencz.com/

A Kollár-Klemencz László Kamarazenekar:

Kollár-Klemencz László - ének, gitár
Mákó Kató - ének, archaikus ütőshangszerek
Ónodi László - brácsa
Valkó Béla - cselló
Vajdovich Árpád - bőgő
Csernovszky Márk - zongora