Az egyensúly pillanata - Zsivajgó játszótérré változott az Irokéz Galéria

A nyáron ott voltunk a Vasi Skanzenben, megnéztük, hogyan dolgozik a FA (Folk+Art) Képzőművészeti Alkotóműhely. A meghívott művészek ezúttal a Savaria Múzeum néprajzi gyűjteményében föllelhető népi játékokból merítettek inspirációt, ebből az intenzív, sokfelé utat nyitó párbeszédből  születtek meg azok a kortárs képzőművészeti alkotások, amelyek most “természetes” környezetükből, a skanzenből kikerülve léptékváltásban, új kontextusban: az Irokéz Galériában láthatók. A megnyitón Szántó István DLA, festőművész, az alkotóműhely szervezője foglalta össze a műhely céljait, tevékenységét – évről évre más fókusszal erősíteni a kortárs képzőművészet és a népi tárgyalkotó kultúra kapcsolatát, felszínre hozni az utóbbiban rejlő potenciált -; prof. dr. Vig Károly, a Savaria Múzeum tudományos igazgatóhelyettese örömét fejezte ki, hogy a skanzen és a kortárs képzőművészet találkozásából ilyen izgalmas alkotások születtek. 

A tárlat megnyitására fölkért Széchenyi-díjas művészettörténész, az ELTE Művészettörténeti Tanszékének professor emeritusa, Keserü Ilona mindenekelőtt a kultúra és a művészet különbségeire hívta föl a figyelmet, hangsúlyozva, hogy ezen a maga nemében párját ritkító kiállításon az eredendően közösségi kultúra és művészet találkozik. 

Hogy ez mennyire így van, bizonyította a folytatás. Szántó István és Lieb Roland megszólaltatta a galéria hátsó falán a kereplőkből összerakott kompozíciót (Szántó István munkája), elemi örömöt szabadítva fel – és el a kiállítótérben.  Mozgás, csattogás, bújócska, nevetés, játék. Tóth Magdolna elindult a maga tervezte-készítette-díszítette gólyalábakon (nem csak egy párral jelentkezett). Lieb Roland óriási, légies búgócsigája a skanzen tágas terében, a zöld domboldalon mozdulatlanul is a mozgást rejtette magában; itt, az alacsony mennyezet alá beszorítva inkább kihalt állatfaj csontvázának látszik, még hangsúlyosabbá válik a szerkezet szépsége. 

Gálhidy Péter törékeny és masszív, átlényegített  „közlekedési eszközei” (tutaj, kiskocsi) olyanok, mint egy-egy haiku.  Hegyi Csaba ördödlakatokat gondolt és színezett újra.  Lieb Roland a búgócsiga mellett termések vonalait, szerkezetét követve hozott létre figuratív-nonfiguratív szobrokat. Molnár Mercédesz Dorisz fából készült pillangója éktelenül csattogtatja a szárnyait.  Péter Alpár megmintázta a Napot – és az egyetlen röpke pillanatra létrejövő egyensúlyt. 

A kiállítás november 16-áig látható az Irokéz Galériában (Szombathelyi Képtár, bejárat a Rákóczi utca felől; kedd-péntek: 14-18 óráig, szombat: 10-15 óráig, vasárnap, hétfő: szünnap).