"Tibke, te vagy az?" - Kávéházi sorozat indult Szombathelyen

Találkozás, beszélgetés, kultúra, művészet, kapcsolódás – ezek köré a hívószavak köré szerveződik a könnyed és komoly SzimfiArt-sorozat, amelynek törzsközönsége minden bizonnyal már az első alkalommal kialakult a Szimfónia kávézóban. Akadnak “gyanútlan” vendégek is, akik benyitnak – aztán a pultnál, a bárszékekről végighallgatják  a beszélgetést. Belecsöppennek, nem bánják. Az est koreográfiája szerint Tátrainé Kulcsár Irén vázolja Szabó Tibor életét-pályáját, miszerint Romániában, a Szilágy megyei Kárászteleken született, 1957. október 13-án. 1976-ban érettségizett a nagykárolyi Elméleti Líceum humán tagozatán. 1990-től a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház tagja volt. 1994-től a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban játszott. 1996 és 2003 között a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház igazgatója, a 2004/2005-ös évadban megbízott igazgatója, a 2006-2007-es évadban a Tamási Áron Színház művészeti aligazgatója. 2008-ban kapta meg színészi diplomáját (már Jászai-díjasként) a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen. 2008-tól a szombathelyi Weöres Sándor Színház színművésze – alapító tagja -, 2021. február 1-től az intézmény igazgatója. Ötvenévesen váltott egy nagyot – csatlakozott az induló Weöres Sándor Színházhoz -, mert “belefért még egy kaland”. A nagy kaland vezette el az otthonához: párjával, mindenben társával, Bálint Évával érkezett a Weöres Sándor Színház társulatához, itt alapítottak családot, itt születtek meg a gyermekeik, Bálint és Dorka. Szabó Tibor elhivatott színházi ember, de a válasza egyértelmű: a család a legeslegfontosabb. A város gyorsan befogadta – magáénak érzi őket. Az érzés kölcsönös. Ők már a “mieink”. 

Test, szó, a legjobb műhely

Szabó Tibor dr. Czetter Ibolya kérdéseire válaszol a SzimfiArt-esten. A WSSZ második igazgatójaként nehezített pályán -  Covid, energiaválság stb. – kezdte meg működését, a minőségből azonban jottányit sem engedett. Pályázatában népszínházi modellt, vagyis a sokféleség minőségi és korszerű színházát ígérte –  a színház kizálólag akkor képes hatni, ha valóban itt és most szólal meg -; a fókuszban a “testtudatossággal”. Ezt az érzékenységet – hogy a test, a mozdulat legalább akkora erővel bír, mint a szó - még a kísérletező gyergyószentmiklósi Figurából hozta, a művészeti tanácsba pedig meghívta Horváth Csabát, a fizikai színház hazai mesterét-alapítóját. Több olyan alkotó (színész, rendező) is dolgozik mostanában Szombathelyen, akik ezen az iskolán szocializálódtak. De azok a társulati tagok is rálltak erre a hullámhosszra, akik másféle színházi nyelv(ek)hez szoktak. Az eredmények magukért beszélnek. A szombathelyi WSSZ ma a legelismertebb (vidéki) műhelyek közé tartozik – a jóval nagyobb társulatot működtető miskolci színházzal egyetemben. 

A zenei pálya

Az első SzimfiArt-esten a szó mellett ezúttal a zene kap hangsúlyos szerepet. Ráadásul nem csak Szabó Tiborhoz érkezik meglepetésként Pintér Róbert, az Isis Big Band vezetője személyében – fölelevenítve a barátságból lett fontos szakmai kapcsolatot, a közös föllépéseket. Ő maga is hív vendéget: Völgyi Attila gitárművész  két tanóra között (szó szerint  karnyújtásnyira a Bartók-zeneiskola) vállalta a fellépést. Hiszen az nem lehet, hogy Szabó Tibor itt van, és nem énekel. Titokban máig vonzza az énekesi pálya – Pintér Róbert ráerősít: ehhez minden adottsága megvan. (De hát van önálló estje is a színházban, a Sinatra-dalokra épülő Nagyapám, Frank Sinatra – frontember, háta mögött a zenekar.) A SzimfiArt-estre Hozott Karády Katalin-slágert, hozott sanzont – és elénekli a híres nápolyi dalt, visszaidézve a WSSZ máig egyik legnépszerűbb bemutatóját is az elsők közül, a zenés-napsugaras-szeretnivaló Anconai szerelmeseket. Szombathelyen akkoriban derült ki, hogy Szabó Tibor – Tibke – de még hogyan énekel. 

A fölösleges "i" és a félelem

És hogy miért Tibke? Mert volt idő és helyzet, hogy egy társulatban két Tibort kellett megszólítani. És bár Pálffy Tiborból időközben Hobó lett, Tibke megmaradt Tibkének. A Tibikét nem szerette, de a fölösleges “i” könnyen kikopott a komoly Tibor becéző változatából. Olyannyira, hogy egy alkalommal, amikor minisztériumi telefont kellett intéznie, a Szabó Tibor név érzékelhetően némi zavart okozott a telefon másik végén (“ki lehet az?”), mígnem megérkezett a heuréka-élmény: “Te vagy az, Tibke?” 

Igen, ő az. Az estet asszociációs játék zárja. Czetter Ibolya földob egy szót, Tibke mondja, ami a szóról eszébe jut. A “félelemről” például az, hogy gyerekkorában hosszú ideig rettenetes halálfélelem gyötörte, esténként, lefekvés után a sötétben “némán ordított”. De most már, hogy tudja: az övéiért bármikor odaadná akár az életét is, nem fél semmitől.