A magyar meccseken túl a többit csak élvezni szeretné - Szekér Istvánt kérdeztük

– Főleg az elején, a csoportmérkőzéseken várok egyfajta nyitottságot – adott hangot bizakodásának Szekér István, aki 1991. szeptember 14. és 1997. május 24. között 103 NB I.-es meccsen szerepelt zöld-fehérben, amit 2002-ben újabb 13-mal toldott meg, 13 gólt szerzett. – Bízom abban, hogy hellyel-közzel a támadófutball dominál majd, persze emellett az erőviszonyok is fontos szerepet játszanak. Most már csak látszatra, nevek alapján tűnhetnek gyengébbnek egyes csapatok, viszont esetükben pedig a szervezettség lehet kiemelkedő. Ha válogatottunkat vesszük példaként, elmondható, hogy jól szervezett társaság, erősek a játékosaink, akiket nehéz megfogni és bizony most már azon a szinten vagyunk, hogy bárkit, bármikor meg tudunk verni. Ez egy torna, aminek folyamata van, tehát itt mérkőzésről mérkőzésre kell a csapatoknak kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani. Nem latolgatok esélyt, hogy belga, holland, német vagy más csapat lehet a befutó. Magyarországnak nagyon szorítok természetesen, ahogy minden bizonnyal összes honfitársam is, a magyar meccseken túl a többit csak élvezni szeretném. Persze vannak olyanok, akik a szép cselekre, bombagólokra vannak kiéhezve, én viszont ezt megfordítanám, a szép gólok mellett azt is figyelem, hogy az miként születik. Egy jó szerelés, szép labdakihozatal, okos támadásépítés, egy védő vagy szélső középpályás hogyan teszi hozzá a magáét egy sikeres támadás megkomponálásához. Azt várom, amit talán minden futballszerető ember, hogy jó tempójú, élvezhető mérkőzések legyenek, bár jól tudjuk, nem lesz mindegyik az. Főleg, amikor lezárulnak a csoportküzdelmek, élesedik a harc, ott már még komolyabban belép a képbe a taktika. Nyilván, ezek a mérkőzések azoknak kedveznek majd, akik a szervezettséget részesítik előnyben és nem ragaszkodnak annyira az eseménydús látványhoz, viszont másoknak meg unalmasnak tűnhetnek az ilyesfajta összecsapások. Azt gondolom, ezeknek is megvan a szépsége. Kétségtelen, hogy akik most ezen a komtinensviadalon jelen vannak, mind jó csapat, Európa jelenlegi legjobb nemzeti válogatottjai. Arról sem szabad elfelejtkezni, hogy ki milyen terhelést kapott a mögöttünk hagyott bajnoki szezonban. Elég csak az EKL-, EL-, vagy épp a BL-döntősökre gondolni. Utóbbi esetében mind a Dortmund, mind a Real Mardrid játékosai nagyon komoly szezont futottak hazai bajnokságukban és nemzetközi porondon is, kérdés, válogatottjaik mennyire lesznek frissek, vagy adott esetben fáradtak az Eb-n.        

Szekér Istvánt faggattuk a "kisebb" csapatok esélyeiről, mint például Albánia, vagy éppen a nagy visszatérő Románia, vagy a hazájáért harcoló Ukrajna esetében.

– Olyan nagy produktumot nem várok tőlük, ha csak a papírformára hagyatkozunk, azt mondhatjuk, hogy esélytelenek. Viszont a mentalitásuk, szervezettségük, habitusuk miatt kellemetlen ellenfelekké tudnak válni. Nekik is vannak természetesen remek képességű játékosaik, de ha összevetem őket a nyugati nagyágyúkkal, akkor azért tetten érhető egy bizonyos minőségbeli különbség. Viszont a hozzáállásuk kifizetődő lehet és eredményre vezethet. Amit a legutóbbi alkalmakkor láttam a magyar válogatottól, az alapján elmondható, hogy az említett együttesekkel szemben nekünk annyi előnyünk van, hogy mi már egyenletes teljesítményt tudunk nyújtani. Most már nemcsak egy-egy bravúrgyőzelemre vagyunk képesek, hanem átlagosan hoz a magyar csapat egy olyan szintet, amivel felvesszük bárkivel a versenyt. A nyugati nagycsapatokra általában jellemző az ilyen tornákon, hogy nem kezdenek túl jól, de folyamatosan erősödnek és egyre jobb játékot mutatnak. Ott van például a portugál válogatott, amelyet 2016-ban kis híján megvertünk a csoportkörben, szerencsésen jutott csak tovább, aztán a döntőig menetelt, amit meg is nyert. Mindehhez azért hozzá kell tenni, hogy a kiemelt válogatottaknál nem szűkölködik a keret sztárokban, tehát egyáltalán nem biztos, hogy aki a padon ül rosszabb annál, mint aki pályán van.