2024.07.14. 11:00
Dr. Rosanics Péter célja a Masters világbajnoki arany!
Dr. Rosanics Péter talán leginkább a súlyemelésben nyújtott remek eredményei kapcsán ismert országszerte, pedig az életfelfogása legalább annyira elismerésre méltó, mint a sportteljesítménye.
Dr. Rosanics Péter, a HVSE masters súlyemelője négyszeres Európa-bajnok
Fotó: VN-archív/Cseh Gábor
A Markusovszky-kórház traumatológusaként dolgozó orvos a Masters korosztályban a világ legjobb súlyemelői közé tartozik, ám őt a hatalmas súlyok legyőzése mellett minden olyan dolog érdekli, amely értéket képvisel, legyen az táncművészet, zene vagy éppen irodalom. Dr. Rosanics Péterrel, a Markusovszky-kórház traumatológusával, Masters korosztályú súlyemelővel beszélgettünk a világ nagy dolgairól. Először imádott sportágáról cseréltünk eszmét, melyben a veteránok között minden kétséget kizáróan a világ közvetlen élmezőnyébe tartozik.
Fotó: Horváth László
– Repülnek az évek, mert akkor úgy gondoltam, hogy egy-két versenyen elindulok, és aztán leteszem a lantot. Nem így történt, mert nem értem a csúcsra. Talán ez csak várat magára – fogalmazott a Haladás VSE örökifjú sportolója, aki 2005 óta indul a Masters kategória erőfelmérőin, amiken eddig érmek garmadáját gyűjtötte be. Hozzátette: nemzetközi színtéren elismert a Masters-sport, de nem csak súlyemelésben. Nem véletlenül vannak Masters-világjátékok, amit négyévente rendeznek meg, akárcsak az olimpiát.
Utóbbi verseny még a bakancslistámon szerepel. Négyszer voltam már Európa-bajnok, de a világbajnoki cím még hiányzik a gyűjteményemből. Megfogadtam, hogy addig nem hagyom végleg abba, amíg egy vb-aranyat nem sikerül nyernem. Sajnos eddig mindig volt valaki, aki megelőzött. De ez engem ösztönöz. Most kerültem fel az M60-as kategóriába, így itt fiatalnak számítok. A gond viszont az, hogy a legnagyobb ellenfelem pontosan annyi idős, mint én, így velem együtt váltott korosztályt ő is. De nem baj, mert a nagy csatákból jönnek ki a jó eredmények. Hetente három edzésem van betervezve, de ez nem mindig sikerül a munkám miatt. Ám úgy gondolom, hogy ennyi elég ahhoz, hogy minden versenyre jól felkészüljek. Amíg fizikálisan bírom, addig pedig csinálni is fogom
– tekintett egy picit előre a remek sportember, aki orvosként egy ideig a magyar és a nemzetközi súlyemelő-szövetség keretein belül is tevékenykedett. Elmondása szerint a munkájában is sokat segít neki az, hogy fizikálisan még most is topon van.
– Ahhoz, hogy mondjuk egy napot ólomkötényben, hőségben álljunk végig, azért tényleg jó erőnlét kell. Ráadásul orvosként mi nem hibázhatunk. Rendesen el is fáradunk a nap végére. Ügyeletben ez még hatványozottabban igaz – engedett némi betekintést az egészségügyi pálya nehézségeibe dr. Rosanics Péter.
Nem tartja magát reneszánsz embernek, de a művészetek is közel állnak hozzá
Hozzátette: a hivatása mellett szerencsére nagyon sok minden másra is jut ideje, többek között a művészetek egészen széles skálájára.
- Nem tartom magamat reneszánsz embernek, de a művészetek mindig is érdekeltek, belső békét adnak. Az értéket pedig, bármely területről „érkezik” is, becsülni kell, legyen az akár a balett, avagy éppen mondjuk a táncon belül egy másik, könnyedebb műfaj. Ezek szemet-lelket gyönyörködtető dolgok. Hozzáteszem, én ezeket nem művelem, csak csodálattal szemlélem – fogalmazott a doktor, akihez az irodalom is egészen közel állt. Ráadásul azt „mívelni” is szereti.
– Gyerekkoromban én voltam az osztály ügyeletes versmondója, és a költészet szeretete máig meg is maradt. Balló László barátom hatására pedig még fel is lángolt nálam az irodalom iránti vonzalom. Baráti társaságban szívesen olvasok fel a kedvenceim közül, lélekemelő dolog ilyen közösségekhez tartozni. Petőfi Sándoron és Arany Jánoson nőttem fel, nekem Ady Endre már kicsit új volt. De József Attilát is nagyon szeretem, és kifejezetten kedvelem azokat, akik ezektől a költőktől professzionális színvonalon adnak elő. Legyen az például Hobó, Jordán Tamás, avagy éppen bárki más – adott némi betekintést az ízlésvilágába dr. Rosanics Péter.
– Szerencsére a gyermekeimnél az a bizonyos mag jó talajba hullott. Ezt bizonyította például a kislányom, amikor 11 esztendős korában már Hemingway írásait olvasta. De a zene szeretete is fontos a családunkban. Nagy bánatom, hogy igazából egy hangszeren sem tanultam meg játszani. De ebben a műfajban is mindenevő vagyok. Életem egyik legnagyobb élménye például Presser Gábor 75. születésnapján megtartott koncertje volt – zárta szavait. Búcsúzóul hangsúlyozta: – Ép testben, ép lélek! De nemcsak a testnek, hanem a léleknek is szüksége van minőségi „táplálékra”.
