Mesélő podcast: Kiss Ernő 1848-as honvédtábornok vasi kötődése

Arra azonban nem volt magyarázat, hogy az aradi szabadságszobor alkotójának munkái miként kerültek a Szombathelyi Premontrei Gimnáziumba? A „rejtélyre” a Vasvármegye napilap 1899. október 5. számában megjelent hír derített fény, amelyből megtudhattuk, hogy „Zala György aradi vértanúkat ábrázoló szobrának gipszmintáit gr. Batthyány Lajosné sz. Andrássy Ilona a szabadságharc 50. évfordulóján ajándékozta a gimnáziumnak, ugyanis fia Batthyány Gyula festőművész, az első magyar miniszterelnök dédunokája, gimnáziumi tanulmányait 1897-1905 között a Szombathelyi Premontrei Gimnáziumban végezte. Azt, hogy Kiss Ernőt az 1849-ben Aradon kivégzett vértanú tábornokot milyen szoros szálak fűzték Vas vármegyéhez legújabban a balatonfüredi Anna-bál történetének kutatói tették ismertté. „Egy férfi ... ki nem rettent a veszélytől, bátor fia a hazának ... most Ámornak hódol … kezét rózsa bilincs köti…” Ezek, a Szommer József tollából eredő romantikus sorok Kiss Ernő honvéd tábornok eljegyzése alkalmából 1826-ban, Szombathelyen nyomtatásban láttak napvilágot.  Az 1848-49-es szabadságharc főtisztje ugyanis a répceszentgyörgyi illetőségű Horváth Krisztinával  kötött házasságot. Balatonfüred történetének kutatói úgy tudják, hogy az első Anna-bált közel két évszázada szentgyörgyi Horváth János leánya tiszteletére rendezték.

A szépséges leány, Vas vármegye régi nemesi családjának sarja, akinek felmenői nemcsak vármegyei, de országos hivatalokban és katonai pályán is magas tisztségeket töltöttek be. Krisztina édesapja, szentgyörgyi Horváth János táblabíró, királyi kamarás, nagy vagyonú ember volt. Birtokai több vármegyében feküdtek. Miután az első Anna-bálon szentgyörgyi Horváth Krisztina és Kiss Ernő megismerkedtek, a katonatiszt megkérte a leány kezét. A családi legendárium szerint azonban az atya fenntartásokkal élt a kérővel szemben, és a frigy megkötéséhez csak azt követően járult hozzá, hogy az örmény felmenőkkel bíró Kiss Ernő birtokairól és az azokat terhelő adósságok rendezéséről minden részletre kiterjedő írásos tájékoztatást adott. A fiatalok eljegyzésére 1826. március 19-én, Pesten szentgyörgyi Horváth Józsefnél, az ara atyjának testvérénél ünnepélyes keretek között került sor. Balogh Gyula kutatásaiból ismerjük a vőlegény Kiss Ernő örömteli érzéseit bizonyító levelet: „Nagyságos, igen tisztelt Horváth Úr! Tintával és tollal lehetetlen vázolni nagyságát a boldogságnak, amelyet a mindenek felett kedves Tinikével, nagyon tisztelt leányával való, csak imént történt jegyváltásunk bennem keltett. Megkísérlem leróni hálámat Ön iránt, aki megalapítója boldogságomnak! Határtalan nagyrabecsülést érzek Ön iránt, és a legkegyesebb Mama, valamint az én kiváló, derék jövendőbeli feleségem iránt. Ezen meggyőződésben bizton nézek a jövő elé, mert boldogságomat és megelégedésemet most én is föltalálom drága Tinikém érzéseiben, melyet ő tisztelt szüleinek beleegyezése nélkül soha nem érezhetett volna. Atyai áldását ismételten kérve, maradok köteles nagyrabecsüléssel lekötelezettje: Kiss Ernő. Martius 19-én, esti 7 órakor.” Az ifjú pár boldogsága azonban csak rövid ideig tartott. Szentgyörgyi Horváth Krisztina ugyanis Pesten, 1827. február 7-én, kisleánya születését követően elhunyt, a családi kriptában, Répceszentgyörgyön helyezték örök nyugalomra.