A celldömölki tüdőgyógyász, aki letette névjegyét régészeti kutatásokban is 

 Diplomáját  a budapesti Orvostudományi Egyetemet vette át  és Celldömölkön vállalt orvosi állást.  1950-től a helyi TBC gondozó vezetője volt. Hamarosan felfigyelt a Ság-hegyi Bazaltbányában előkerülő őskori régészeti leletekre amelyek az ő közvetítésével   a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek. Zichy István a múzeum igazgatója  1939. május 2-án kelt levelében Holéczy doktort megbízta: „... hogy  a celldömölki járás területét és az onnan esetleg előkerülő további régészeti leleteket figyelemmel kísérje”. 

A felhatalmazás birtokában, valamint  a Múzeum pénzügyi támogatásával Holéczy Zoltán aktív  régészeti kutatásokba kezdett és   Csucsay Jánossal a helyi polgári iskola tanárával, valamint  annak diákjaival a dömölki templom körül felfedezett Árpád-kori temetőben 17 sírt tártak fel. Az itt előkerült  leleteket Budapestre küldték. A kutatómunkának lendületet adott amikor a Mesterihez tartozó intapusztai temető területén, egy népvándorlás korinak látszó sírból férfi csontváz, majd további leletek kerültek felszínre, és az egyik kutatóárokban   női csontmaradványokra  bukkantak.  Az innen kiásott koponyán műtéti úton végzett, gondos koponyalékelés (trepanatio) nyomai voltak láthatók. Történeti Múzeumba eljuttatott lelet egyik emblematikus tárgya lett a honfoglalás kori orvosi kezelésekről szóló tudományos kutatásnak, amely az ősmagyar sebészeti eljárások módszertanát igyekezett felderíteni. 

A dr. Anda Tibor agysebész vezetésével folyó  munkában a Kemenesalján dolgozó önkéntes régész leletei kiemelkedő jelentőségűnek bizonyultak. Celldömölk város napjainkig híven ápolja az 1969-ben elhunyt Holéczy Zoltán emlékét. 1996-ban a városi Tüdőgondozó épületén emléktábla elhelyezésével emlékeztek meg arról, hogy a kiváló orvos szakmai munkásságának köszönhetően   a Kemenesalján sikerült felszámolni a tuberkulózis járványt. Holéczy Zoltán nevét   napjainkban utca is viseli a városban.