A lényével is példát ad – Mikita-Veres Anett klasszikus balett tánctanár

Júniusban írtunk legutóbb az Anette Balettről. Évzáró gálájukon a stúdió 107 növendéke – 4–16 éves lányok – lépett színpadra nagy sikerrel az Oroszlánkirály mesefilm ihlette darabban a Weöres Sándor Színházban. 

Tavaly, tavalyelőtt a balettirodalom legszebb darabjaiból állított össze előadást Anett, akit júliustól megillet a mesternő megszólítás – elvégezte a Magyar Táncművészeti Egyetem MA tánctanár szakát. Neki azonban sokkal komfortosabb, ha Anett néninek szólítják szeretett „lánykái”, akiknek a lábpozíciók, rúdgyakorlatok, pózok tanításán felül a lényével is példát ad. 

– A családunkban sem pedagógusok, sem művészek nem voltak. Miskolc mellett, Arnóton nőttem fel, és már nagyon korán megfogalmazódott bennem, hogy egyrészt a másokra való odafigyelés, gondoskodás, a gyermekek segítése, tanítása érdekel, másrészt a tánc: vonzott a művészi különlegessége. Előbbi abban nyilvánult meg, hogy anyáskodtam az ikertestvérem felett, a játékban és a tanulásban is irányító szerepre törtem, a családi rendezvényeken én fogtam össze az unokatestvéreket. Az utóbbi pedig nyolcéves koromban lépett az életembe: második osztályos voltam, amikor az iskolában jazz balett szakkörre jelentkeztem. Hatalmas szorgalommal és kitartással vetettem bele magamat a gyakorlásba. Pluszórákra jártam, hetedik-nyolcadik osztályos koromra minden délutánomat lefoglalta a tánc, emellett besegítettem a tanárnőnek, terelgettem a kisebbeket, ahogyan ez most nálam is jellemző a stúdióban. Nyolcadikban a felvételinél pontosan tudtam, hogy az említett két irányt szeretném ötvözni. Az viszont nem vonzott, hogy táncművész legyek, nem voltak ilyen irányú nagyratörő álmaim. Most a növendékeimen keresztül az előadás végén átélhetem a sikert – mondja. 

A szüleitől szabadságot és nagy bizalmat kapott. Arnótról Nyíregyházára vitt az útja, ahol előbb a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium, majd az Abigél Többcélú Intézmény táncművészeti tagozatán végezte tanulmányait. Nem maradt ötödéven: érettségi után Budapestre költözött, 2010 júniusában szerezte meg az első diplomáját a Magyar Táncművészeti Főiskola, BA táncos és próbavezető szak, modern tánc szakirányán. Leendő férje miatt költözött Szombathelyre, az ismeretlenbe. Itt kezdte megvalósítani a vágyait, elképzeléseit. 

– Minden képzésemen tanultam klasszikus balettet, de a fő szakirányom a modern tánc volt. Ilyen kurzusokat szerettem volna indítani, de a műfajt nem igazán ismerték. Így először a Szombathely vonzáskörzetéhez tartozó településeken hirdettem kezdő balett órákat, majd a megyeszékhelyen, ahol jelenleg is több csoportot vezetek. 2010 szeptembere és 2015 júliusa között óraadóként dolgoztam az osztrák Vereinigte Ballettschulen oberwarti és friedbergi iskoláiban: klasszikus balett és moderntánc-órákat tartottam. 2022 őszén, már két kisgyermek édesanyjaként folytattam újra a tanulmányaimat a Magyar Táncművészeti Egyetemen. A mögöttünk hagyott tanév kimondottan nehéz volt: tele határidőkkel és időpontokkal. Tudatos jelenléttel és nagy koncentrációval, mindig a legközelebbi feladatra készülve csináltam végig a kétéves képzést. Szakirányt is váltottam: klasszikus balett szakirányon végeztem.

Anett úgy fogalmaz: táncpedagógusként minél több gyermekhez szeretne eljutni, a tánc nyelvén keresztül fejleszteni fizikai és szellemi képességeiket, megtanítani nekik, hogy érzelmeikben is gazdagodva hogyan lelhetik örömüket saját magukban és a balettben, amivel a szabadidejük egy részét töltik. 

– A klasszikus balett az alap. A szép tartáson, a kecses mozdulatokon, a finomságon kívül annyi mindent ad, ami az értelmi és az érzelmi intelligenciát, képességeiket is edzi. A lányok az órákon türelemmel végighallgatnak engem, megnézik egymás gyakorlatait, ami fegyelemre és önfegyelemre is szoktatja őket, emellett a jelenben létet is tanítja nekik. A gyors problémamegoldás és az együttműködés képességével is felvértez a tánc. Akaratot, kitartást, szorgalmat is ad. Már a kicsiknek is azt mondom: nekik kell akarniuk pontosan végrehajtani a gyakorlatokat. Fizikailag pedig erőnlétet, állóképességet, rugalmasságot kap a testük, javulnak a koordinációs képességeik, mint az egyensúlyozás, ritmusérzék, mozgásérzékelés és téri tájékozódás, az ügyesség. Mindez művészi élménnyel párosulva. Hisz nem utolsó szempont, hogy színpadon állhatnak együtt a társaikkal. 

– Minden tanévben a 2. félév projektje, hogy színpadra készülünk. Az, hogy mi lesz a produkció, decemberre dől el, onnantól indul a szervezés. Időpontot, helyszínt választunk, utána következnek a szereposztások. Idén először a nagylányokat is bevontam, kikértem az ötleteiket a jelmezekhez, az Oroszlánkirály- történetből javasolhattak kiemelendő részeket. De alapvetően a színpadkép, a jelmezek, a koreográfiák az én koncepcióm alapján készülnek. Mindig az a célom, hogy a szülőknek és a növendékeknek a teljes előadás élményt nyújtson, ne csak azok a percek, amikor a gyermekük szerepel. Előtte hatalmas a nyomás és rengeteg a kétség. A produkció végén katartikus volt átélni, hogy felmegy a függöny, és állva tapsol a közönség. A taps után pedig rendre felmerül: mi lesz a következő év programja. 

Visszatérve a tanulmányaira: Anett vágyott már a tanulásra, arra, hogy frissüljön. 

– Belső igényem, hogy újabb és újabb kihívások elé állítsam magamat. Rengeteg új információt és kapcsolatokat is adott az egyetem. Most az az elsődleges tervem, hogy amit magamba szívtam ott, azt át tudjam adni a gyerekeknek. A szakdolgozatomban arról írtam, hogyan lehet az óvodás korosztály testtudatát és a téri tájékozódását fejleszteni mozgásos, táncos játékokon keresztül. A gyerekek elsődleges nyelve a mozgás. A mozgáson keresztül huzalozódnak az idegpályáik, lesz egyre erősebb a kötés az idegsejtek között. A képességfejlesztés kapcsán elkezdtek érdekelni a különböző mozgásterápiák. Talán miután mélyebbre ásom magam e témában is, még többet tudok majd segíteni a gyerekeknek a táncteremben. 

Végül újabb vállalásáról esik szó: arról, hogy a Magyar Táncművészeti Egyetem vidéki tehetségcentrumának keretein belül új csoportot indul a vezetésével. 

– A cél a tehetségek felfedezése, a tehetséggondozás minél szélesebb körben. Viszem tovább a meglévő csoportjaimat, mellettük egyet a magyarországi táncoktatás első számú intézménye, a Táncművészeti Egyetem képviseletében oktatok. Ebbe a csoportba elsősorban az alsó tagozatos, kisiskolás korosztályt várjuk, akikkel nagyobb óraszámban foglalkozom majd, illetve az egyetem folyamatos támogató figyelme alatt állnak majd.