Figyelem egymásra: hagyjuk a gyereket közlekedni, tudás nélkül?

A dolgok - és a figyelem - mindig jobbá tehetők, és mélyben gyökerező problémák is előbukkannak itt. Határozottan érdekes dolog elbeszélgetni rendőrökkel, járókelőkkel: mindenki érintett, igen. Hogy is állunk fiataljaink közlekedési ismereteivel? Valljuk be: szerényen. Karakteresebb vélemény szerint: csúfosan és ijesztően. Az iskolában kellene kezdeni! Vagy már az ovisnak is elmondhatjuk, hogy miért pont a zebrán sétálunk át vele, igaz? Kisiskolások már sokat bicajoznak, és ott már komolyabbra is lehetne fogni az ismeretek átadását. Iskolában is, otthon is.

Figyelem – de mire is?

Aztán felsőbe, majd középiskolába mennek, és remekül kiszámítják a csonkagúla térfogatát, fejből vágják a vesztfáliai béke évszámát és a kálium vegyjelét, és nem gond Newton harmadik törvénye sem. Másfelől közben ifjú informatikusok is lettek. Alap az okoskütyü, beleértve telepítést és testre szabást, zenéket és TikTok-ot. Aztán ott zokog a mozdonyvezető, mert a virtuális világot ő szakította félbe a soktonnás valódival. Végleg....

Közlekednek, naponta. Gyalog és biciklivel, ne adj’ Isten rollerrel szántják az utakat és járdákat. Pontosan olyan résztvevői a forgalomnak, mint a járműve körülölelő biztonságában igyekvő autós, buszsofőr vagy furgonos. Csak hozzájuk képest van néhány ijesztő hiányosság: az elvárt közlekedési ismeretek és az említett körülölelő biztonság. Meg a (remélhetőleg meglévő) felnőtt gondolkodás, felelősség. Nem azért, mert rosszabbak, dehogy! Fiatalok, dinamikusak, néha talán „szeles” módon, ahogy régen mondták. Meg persze ott lehet a zsúfolt napirend, esetleg kötelességtudat, másoknál akár a vagányság vagy éppen szerelem.

Mi meg hagyjuk őket közlekedni, tudás nélkül, és megszidjuk (megvetjük?) őket, ha hibáznak. A matek ötösre viszont büszkék vagyunk! Ment a csonkagúla térfogata remekül.