Most van a szarvasbőgés ideje, ilyenkor is az erdőt járja - Bodorics Pál vadász kapta az országos Kamarai Aranyérmet

Bodorics Pál az agrárium reneszánsz embere, egy mezőgazdasági cég tulajdonosaként szánt, vet, arat, vadat nevel, vadászik, a vadnak pedig külön élelmet is termeszt. Mint arról tavaly augusztus 20-i alkalmával írtunk, kenyerét az otthoni kemencéjében süti. Arról pedig a közelmúltban számoltunk be, hogy a körmendi Vas Vármegyei Vadásznapon az Országos Magyar Vadászkamara Kamarai Aranyérmet adományozott Bodorics Pálnak. Most ez utóbbi kapcsán kerestük fel ismét, különös aktualitást adott a szarvasbőgés is.

- Azt gondolom, a mezőgazdaság, az erdőgazdaság, a vadgazdálkodás édestestvérek – mondta. – Ha valaki nem hobbivadász, hanem szakmaként űzi, akkor nem ezt a hármast csak egyben érdekes csinálni. Öt hektárnyi területen kifejezetten a vad takarmányozására termesztünk cukorrépát. A vadászat nálam már egészen fiatalkoromban jött. Az 1980-as években ez nem volt olyan egyszerű dolog, de 1996-ban jött az új vadászati törvény. Ekkor lettem vadász, majd vadásztársasági tag. Egy üzemeit területem lehetőségem volt vadkárelhárító vadászatra eljárnom.  Vaddisznó, őz szarvas, gímszarvas, tarvad – ezeket kötelező volt elejteni, hiszen már akkor is szigorú tervszámok voltak.  

Bodorics Pál tekintélyes méretű trófeagyűjteménnyel rendelkezik. 

- A szívem csücske az északi vadon, Kanada, az Sziklás hegység – említette. – A Sziklás hegységben a fiammal volt szerencsém vadászni. Mínusz 30-40 fokos hidegen jártuk a kies vadont, de a helyiek szerint a hideg -40 foknál, a nagyon hideg pedig 50 foktól kezdődik. Az első kanadai vadászatot az ötvenedik születésnapomra kaptam; jávorszarvast, farkas, bölényt ejtettem el. Erre az útra a feleségem nem kísért el, Dél-Afrikába viszont igen, ahol már nyolcszor jártunk. Vadásztunk a Dél Afrikai Köztársaságban, Zambiában, Namíbiában.

Visszatérve Magyarországba, Bodorics Páltól megtudtunk, mi a kilőtt vad további sorsa. – Az állat a feldolgozóba kerül, majd innen szállítják ki a megrendelőnek. A vadhús leginkább abban különbözik a háziállatoktól, csirkétől, marhától, sertéstől, hogy az „életben nem látott antibiotikumot. Rostban viszonylag gazdag, zsírokban szegényebb, sovány hús. 

Bodorics Pál, a vas megyei területi szervezetének alelnöke is.  -Elsősorban a hivatásos vadászok érdekképviselete a fő feladatom – folytatta. – Emellett részt veszek képzések megszervezésben. Nagy elismerés volt számomra, hogy júniusban mi adhattunk otthont a hivatásos vadászok országos szakmai versenyének. A vadgazdálkodásban bőven akad adminisztráció, feladat még a jelentések készítése, az elszámolások bizonylatolása, mintavételek. 

- Jómagam csak puskával és kutyával vadászom – Harminc éve van német vizslám. Azt hiszem a családom is megfertőztem, a gyermekeim is kutyával vadásznak. Azt vallom, nem kell mindenáron elsütni a puskát, ha bizonytalanok vagyunk, akkor kivárunk. Lesz holnap, másnap, harmadnap… A törvényből kifolyólag egy vadásznak minimum két puskája van. Az apróvadra, rókára sörétessel, az őzre, gímszarvasra, dámszarvasra, vaddisznóra pedig golyóssal lőnek.

Bár sokat vadászott, számos helyen megfordult, de egyetlen állatot még nem lőtt ki. Mint mondja, ez jó jel, mert Észak-Vas vármegyében nem jelentős az aranysakál állomány. Öt évente elejtenek egyet-egyet, de azokat is a terület szélén. Most van a szarvasbőgés ideje, Bodorics Páléknál már hét bika fekszik a terítéken. Szeptember eleje óta az egész család hajnalban és este az erdőt járja. Ezen a héten tetőzik a bőgés, majd jön a lecsengés, aztán jó esetben jön még egy utóbőgés. Azokat a napokat éljük, amikor a mezőgazdasági területeken is láthatunk szarvasbikát mozogni.