Tartsuk fent a tüzet!

Általános iskolában, majd gimnáziumban is padtársak voltunk. A középiskola után egyetemre is egy helyre mentünk, ténylegesen együtt nőttünk fel. A legjobb barátok voltunk. Az egyetem alatt idővel más szakokat választottunk, kezdtünk eltávolodni egymástól. Az, hogy munkánk és azzal együtt egyre kevesebb szabadidőnk lett, még tovább növelte közöttünk a távolságot.

Mégis, ha nagyritkán összefutunk, még ma is ott van az a 'bizsergés" közöttünk, a régi szikra. Ilyenkor órákon át beszélgetünk, röhögünk, ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Jó lenne, ha nem csak ilyenkor látnánk be, hogy mennyire is hiányzunk egymásnak. Jó lenne odafigyelni arra, hogy rendszeresen ápoljuk azt, ami köztünk van, az a megismételhetetlen dolog, ami már senki mással nem lesz. A mi barátságunk.