Az abszurd jelentései - Mizsei Zoltán megzenésítette a Fordított naplót a WSSZ klubjában

Mizsei Zoltán (egyházzenész, az iASK kutatója): „Negyedik vers: Napi információs jelentés, Budapest, 1987. június 23. (...) Kézzel ráírva: „Miszlivetz miért van még a munkahelyén? (...) Hatodik vers: Budapest 1987. november 18.: Nyüzsgő fedőnevű célszemély (...) nyilvánvalónak tartja, hogy változások lesznek, mivel már nem lehet sokáig azt mondani, hogy éljen a demokrácia, és közben gumibottal játszani az asztal alatt. Az információ forrása megbízható; tartalma részben ellenőrzött.” Íme az abszurd jelentései, amikor sírni kéne, de inkább nevetünk.

A fergeteges Mizsei-ősbemutatóval indul a Fordított napló – Titkosszolgák, civil mozgalom, magántörténelem című kötet szombathelyi premierje a Weöres Sándor Színház Krúdy Klubjában. A könyv az ÁBTL (Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára), a Kronosz Kiadó és a kőszegi iASK (Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete) közös gondozásában látott napvilágot. Nem titok: a kötet első számú hőse Miszlitetz Ferenc professzor, az iASK főigazgatója, akit

Prieger Zsolt újságíró, író, tanár, az Anima Sound System vezetője kérdez a szombathelyi kötetbemutatón. A beszélgetésen részt vesz továbbá: Matyasovszky-Németh Márton, az ELTE Bibó István Szakkollégium igazgatója, az iASK tudományos munkatársa, Stefánich Éva, a Fordított napló és Kovács Ágnes, a tavaly megjelent Maradok civil című kötet szerkesztője.

A Fordított napló magját, alapját a Nyüzsgő fedőnevű célszemélyről – vagyis Miszlivetz Ferencről – szóló titkosszolgálati jelentések adják. Ahogyan a kötet ajánlója mondja: a Fordított napló – korábbi párjával, a Daliás időkkel együtt – olyan műfajt teremt, amely „a változás pillanatának tényszerű megragadásával újszerűen járul hozzá a rendszerváltoztatás és az azt megelőző évek társadalmi, gazdasági és politikai folyamatainak megértéséhez, teret nyitva az asszociációk, a friss értelmezések, valamint a jövőbeni kutatások számára. A kötetet a történetek szereplőinek korabeli elemzései, törekvései, dilemmái és személyes visszaemlékezései gazdagítják és teszik olvasmányossá, mintegy visszafordítják a naplót. Jody Jensen, Mary Kaldor, Sonja Licht, James Skelly, Jacek Czaputowicz, Cornelius Castoriadis, Csapody Tamás, Bába Iván és Szent-Iványi István szövegei mentén olyan történet íródik, amely túlmutat a lehallgatási jegyzőkönyvek mondatain, s korabeli aggodalmainkon át a jövő felé irányítja figyelmünket”.

Ahol a jelentések befejeződnek, ott kezdődik a kötetben a korabeli – és „előkerült” – személyes Miszlivetz-napló, mintegy az érem másik oldala, a másik (a saját) nézőpont. A fókusz, az érdeklődés az idők során alapvetően nem változott: politika és civil társadalom viszonya, a hálózatosodás kérdései, a szabadság (meddig tágítható) körei, folytonos határsértés és szakadatlan gondolkodás azon, hogyan lehetne – jól. Miszlivetz Ferenc Ottlik nyomán úgy érzékeli: „Az a 35 év nem telt, hanem van.” Matyasovszky-Németh Márton, az ELTE Bibó-szakkollégiumának igazgatója pedig azt mondja: a hallgatóit állandóan azzal zaklatja, hogy olvassanak, olvassanak, olvassanak – enélkül nem érthető meg sem az ország sorsának alakulása, sem a Bibó-szakkollégium most már több mint 40 éves története, öröksége sem. A megértést nem lehet megspórolni. 

Az este a színház stúdiójában, a Pornó című Csonka Szilvia-előadással ért véget. Visky András drámája szintén titkosszolgálati jelentéseket dolgoz föl, saját családi története  nyomán.  Ima a meg nem született gyermekért.