Táncol, játszik, épít - Farkas Franciska a karneváli Zsidó Udvarban, könnyű, fehér ruhában

A Zsidó Udvar tizedszer nyílt meg a Zrínyi utcai volt zsidó elemi iskolában, az épület most a zsidó kultúra házaként működik Szombathelyen. A zárt és nyílt sátorban körberakták a padokat, a kaviccsal fölszórt tér - porond. Körben zsong a karnevál, a zajokat nem lehet kizárni, nem is kell. Előbb Soós Attila rendező szólítja meg a közönséget: azt mondja, a Glória a Covid idején született, amikor minden megváltozott, fölbomlott, elbizonytalanodott az én, a te, az én és te (egyenlő mi) viszonyrendszere. Féltünk egy tüsszentéstől is. Most mástól félünk - mert félni mindig lehet. És akkor jön Farkas Franciska könnyű, fehér ruhában és bejátssza ezt a kavicsos, morajló teret. Játékba hív. A nézőkhöz fordul. Mosolyt csal az arcokra. Pedig nem csal. Vagy mégis? Játszik. Egy kis Eliza Doolittle, egy kis Macbeth. Egy kis bölcselkedés, egy kis morfondírozás. Egy kis Glória. Néhány cseppnyi paskoló zápor a meleg augusztusi estében.

Mintha titokban a Könnyű, fehér ruhában című József Attila-vers ihlette volna az egészet:

" (...)

És tudom, mint a kisgyerek,
csak az boldog, ki játszhat.
Én sok játékot ismerek,
hisz a valóság elpereg
és megmarad a látszat.
 

Nem szeretnek a gazdagok,
mig élek ily szegényen.
Szegényeket sem izgatok,
nem állok én vigasznak ott,
ahol szeretni szégyen.
 

Megalkotom szerelmemet...
Égitesten a lábam:
elindulok az istenek
ellen - a szívem nem remeg -
könnyű, fehér ruhában."

Farkas Franciska az ajánlóban ezt mondja az előadás születésének körülményeiről:
"Az egész egy slamszöveggel kezdődött. „Most játszani fogok”.
Megírtam egy éjszaka alatt, és megmutattam Soós Attila rendezőnek.
Ő erre azt mondta, csináljunk ebből egy előadást.
Próbálni összesen volt 10 napunk,
de az egész annyira evidensen kezdődött:
néhány nap alatt szinte magától megszületett a szövegkönyv
az ötleteink alapján.
Látszólag komplikált volt az elindulása, de kiadta magát.
Mert ki kellett adja magát.
A Glória magától született meg.
A Glória a mai embernek szól, a mai emberről, rólunk, rólad, rólam.
Arról, hogyan mutatjuk meg magunkat, mennyire vagyunk őszinték.
Milyen titkokat rejt egy színész agya?
Milyen lehet belenézni?
Mit találunk ott? Mit találunk, ha a magunkéba nézünk?
Nagyon érdekes és inspiráló Attilával együtt dolgozni.
Már sokadik alkalommal alkotunk együtt,
a Makar Csudra című önálló estemet is ő rendezte.
Felszabadító érzés, olyan rendezővel dolgozni,
aki engedi, hogy a saját utamat járjam,
de ott van, ha túl messzire mennék.
Egy tükör számomra, ahol kreativitásomat méregethetem.
Mivel íróként is benne voltam a munkafolyamatban,
ezért komplexen látom az egész darabot, a dramaturgiáját.
Ez a komplexitás nagyon inspiráló hatással van Attilára,
így teljesen rám illesztve alkotta meg a darabot.
Reflektálok magamra, a jelen időre, a játékra, a játékidőre, a közönségre,
arra, ami MOST körülvesz minket, mindannyiunkat.
Szerettem volna adni valamit ebből a „most”-ból közönségnek,
valamit, amit valóban hazavihet magával.
Egy melengető, feszítően felemelő érzést.
Úgy érzem, sikerült. És úgy hiszem, hogy van még folytatása."

A Glória közönsége mosolyogva folytatja a karneválozást pénteken este. Mire kiérünk, a Fő téren már játszik az Európa Kiadó. Menyhárt Jenő  mindjárt azt énekli, hogy "jó lesz nekünk".