Van Gogh levágta a fülét, és végül lelőtte magát?

A Lumiere Hallban látható a Vincent Van Gogh művészetét bemutató immerzív multimédiás tárlat – ott, ahol a boltíves, impozáns Piarista közben a kiállítás bejárata felé csábít a Hold magasba függesztett pontos mása, és az arra járók nem hagyják ki, hogy a lebegő hatalmas gömbbel ne fényképezkedjenek. Bent a kiállítótérben 360 fokos vetítés szolgálja a bevonódás élményét, vagyis körben szaladnak a képek: minden oldalfalon és a köztes térelválasztón, a videó-, fény- és zenei effektek körülveszik a babzsákokon elnyúló vagy székeken helyet foglaló közönséget. 

Jó lenne Van Gogh festményeit közvetlen kontaktban is bámulni. Bizonyára lenyűgöznének. Mint a messzi országokba vezető utazások örömeként a galérialátogatások, a festmények fizikai közelségben tett hatása; egy-egy képről néző szempár megejtő mélysége, az ecsetvonásokban a szálak irányának tökéletessége, a színek szemmel felfedezhető kibontakozása. Vajon a kékfényű monitorokon felnövő, komplex ingerekhez, generált képekhez szokott generációk is akarnak-e majd az eredetivel találkozni? A megismerésnek ez is az egyik útja.

Komplex ingerek húznak be Van Gogh csodálatos világába

A multimédiás kiállítás nem az elsődleges tárgyi valóságot nyújtja, a képeket, hanem amit a képekből alkotva attraktív látványosságként a modern technológia kínál.  Olyan, mint egy vetített képes előadás, ahol magas felbontású projektorok, hatalmas vásznak, különleges hanghatások húznak be Van Gogh csodálatos világába. A produkciót szándéka szerint mégis kiállításnak nevezik, sőt a rangos Eventex 2023 Awardson a legjobb kiállítás és a legjobb immerzív kiállítás kategóriában is aranyérmes lett. A CNN által a világ 12 legjobb immerzív élménye közé sorolták. Immerzív, vagyis a technológia lehetővé teszi – mesés, szinte szédítő módon – a belemerülést Van Gogh egyébként is bámulatos világába. Valóban. 

Zenére hullanak a piros pipacsok, a sárga napraforgók szirmai

Miközben egymásba úsznak-tűnnek a festmények –

•  a virágcsendéletek, 
• a tájak,
•  a portrék ­–, 

és az egyes képeken mozog minden, ami animáció révén mozogni tud, például a tenger hullámai, a vitorlás vagy a csillagok mögött az ég kékje mint folyó folyik; klasszikus zene szól vagy Van Gogh élettörténetének epizódjait halljuk. Felejthetetlen a hegedű hangaláfestése a hajladozó napraforgóknak vagy a zongoramuzsika ritmusára hulló piros pipacsok szirma. Van Gogh a színek szerelmese volt, és ez a szerelem a multimédiás tárlaton új életre kel.

Egy szerelmi ügy miatt a családja elzárkózott Van Gogh-tól

Vincent Van Gogh Hollandiában született 1853-ban, és Franciaországban hunyt el 37 éves korában. A kiállításon halljuk emlegetni öt testvére közül Theót, akivel élete végéig szoros kapcsolata volt, fennmaradt levelezésük adja a legtöbb információt Van Gogh életéről. Egy időben apja református lelkipásztori tevékenységét akarta folytatni, ezért teológiát tanult. Szénbányászok gyerekekeit tanította írni-olvasni, beteget ápolt, szabadidejében tájképeket festett. Később Hágában Theo segítségével műtermet rendezett be, tanulmányozta a festészet hagyományait. Egy szerencsétlen szerelmi ügy miatt a családja – Theo kivételével – elzárkózott tőle. 

Borotvával támadta meg Gauguint, majd levágta a saját fülét

Párizsba ment, majd Provence-ba, ahol a természet szépsége leteperte, állandóan festett. Hogy társasága legyen meghívta magához Paul Gauguint, aki meg is érkezett 1888. októberében. Eleinte közösen dolgoztak, de Van Gogh egyre feszültebb lett, mígnem „robbant”: egy decemberi napon borotvával megtámadta Gauguint, majd hazament, és a borotvával levágta a saját bal fülét. Elmegyógyintézetbe került. Az egyik leghíresebb önarcképe az, amely őt a füle helyén kötéssel ábrázolja; ez is beúszik a kiállítás portréi között. 

Hallucinációk, epilepsziás rohamok gyötörték, aztán elhagyhatta a kórházat, de nem érezte jól magát, magányos volt, őrültnek tartották. Egyszer olyan idegroham tört rá, hogy három hétre tudatát vesztette. Utolsó éveit fájdalmas rohamok és szenvedélyes munka jellemezték. Hullámvasúton ült – akarata ellenére, tehetetlenül.

Valóban hasba lőtte magát a búzamezőn?

1890 májusában Párizsba utazott Theóhoz, majd egy szanatóriumba. Júliusban újabb roham tört rá, 27-én haslövés érte a búzamezőn, ahol festett. Vitatott, hogy maga tette volna, az öngyilkosság elképzelésének sok minden ellene mond, de a halála előtti utolsó kérései között szerepelt, hogy a lövés miatt „ne vádoljatok senkit”. Orvosa értesítette Theót, aki az utolsó két napot testvére mellett töltötte. Van Gogh 1890. július 29-én  halt meg. A ravatalát napraforgókkal borították az ismerősei, minthogy nála szebb, varázslatosabb és méltóságteljesebb napraforgókat nem festett talán senki.

Van Gogh az ecsetjével csinált festészeti show-t

A kiállítás magában hordozza azt a csavart, amit a 19. századtól máig jutva az ábrázolás-technika és a valósághoz való viszonyunk befutott. Van Gogh portréihoz fűzve a kiállításon hangalámondással idézik tőle, hogy „a művész sokkal nagyobb hasonlóságot tud elérni, mint a fényképész.” Ezt a mélységet, ami egy alkotásban viszi közelebb az embert az érzékelt valósághoz, ma a technika által a fényképek egymásba futtatása, a videós animáció nyújtja; a multimédiás installáció nyit új dimenziókat egy festett világnak – az eredeti művek nélkül. 

Az ismert, káprázatos képek fantasztikusan komplex ingergazdag fejlesztést kapnak, így kikerekedik a kornak megfelelő „összművészetileg” felturbózott festészeti show. Ilyen Van Gogh a 21. századra hangolva, aki a maga korában (és még száz évig hatóan) önmagában is pompás festészeti show-t csinált, simán az ecsetjével. 

Van Gogh Szombathelyre is jön, de milyen formában?

Nem ez a Hollandiából származó multimédiás tárlat jön Szombathelyre, hanem egy 2019-ben készült 85 perces angol dokumentumfilm, Exhibition On Screen: Van Gogh és Japán címmel, az Agora Savaria Filmszínház „A művészet templomai” sorozatában.  

Ez is egy új megközelítése Van Gogh művészetének; Exhibition On Screen azt jelenti: kiállítás a képernyőn. A film alapjául szolgáló kiállításon – Van Gogh & Japán az amszterdami Van Gogh Múzeumban – láthatjuk, hogy miért írta a festőművész a testvérének, Theónak, hogy „Irigylem a japánokat”. Bár Vincent van Gogh soha nem járt Japánban, ez az ország nagy hatással volt rá; ezért költözött Dél-Franciaországba; a természet közelségét, a megfelelő fényt és  színeket kereste. Nem érthetjük meg Van Gogh-ot anélkül, hogy ne értenénk, hogyan érkezett a japán művészet a 19. század közepén Párizsba, és milyen mély hatást gyakorolt olyan művészekre, mint Monet, Degas és Van Gogh. Vetítés: november 25-én, hétfőn 18 órakor.