A Novecento és az „olaszosság”

A Novecento művészeti egyesület 1922-ben Milánóban alakult meg. Ahogy a trecento az 1300- as, a quattrocento az 1400-as évek művészeti korszakát jelöli, a novecento célja az volt, hogy az 1900-as években nyisson új korszakot. A kör alkotói hátat fordítottak a szecessziónak és az avantgárd irányzatoknak. Céljaik nem voltak egységesek, ha néhány szóval akarjuk jellemezni a törekvéseiket, akkor az alábbiakat kell megemlítenünk: visszatérés a régi művészi rendhez (megalkotni az új rendet), szakralitás, neoklasszicizmus, „olaszosság”. 

A novecento magyar elágazása a Római Iskola. Létrehozása Gerevich Tibor művészettörténész nevéhez köthető, aki 1928-tól a Római Magyar Intézet igazgatója volt. Az intézmény egy-, esetenként kétéves időszakra nemcsak tudományos kutatóknak, nyelvtanároknak, hanem festőknek, szobrászoknak is ösztöndíjat adott. Működésének másfél évtizede alatt száznál is több magyar alkotó fordult meg ott. Néhány ismertebb név: Aba-Novák Vilmos, Molnár C. Pál, Pátzay Pál, Barcsay Jenő, Sztehlo Lili. Külön kell szólnunk a novecentóról mint építészeti stílusról. Ez a vallási háttérből fakadóan elsősorban egyházi épületeket jelent. Olaszországban monográfia jelent meg az ebben a korban épített templomokról, nálunk is van néhány épület, amelyik ehhez a stílushoz köthető. Ilyenek például az Árkay Bertalan és Árkay Aladár tervezte budapest-városmajori és mohácsi templomok. 

Magyarországon a katolikus templomépítésekhez (beleértve az épület berendezését is) az Országos Egyházművészeti Tanács nyújtott segítséget. A testület tagjainak többsége rokonszenvvel figyelte a novecento törekvéseit, abban, hogy milyen lett egy új templom, az ő támogató véleményük is benne van.

 Szombathelynek sajátos viszonya van ezzel a korral, ezzel a művészeti stílussal. A város már régóta keresi a módját, hogyan jelenítse meg a múltját, hogyan emlékezzen meg a régi időkről. (Az útkeresés tulajdonképpen még ma is tart.) A település képviselőinek jól jött az az építészeti irány, amelyik kedveli az antik elemeket, s gyakran használ ókeresztény motívumokat. Mindezekkel együtt nem a pogány múltra, hanem a keresztény megújulásra helyezi a hangsúlyt. Nézzünk néhány helyszínt, néhány épületet! A szaléziek Szent Quirinusnak szentelt templomát Foerk Ernő tervezte, aki nem tartozott a Római Iskola köréhez. Az alapkő letételére 1932-ben került sor. A tervező 1934-ben meghalt, az épületet jóval a halála után, 1938-ban szentelték fel. Az építkezést Brenner János vezette, aki több egyházi épületet is tervezett, s talán lehet köze a lukácsházi templomhoz is. A patrónus a római idők Sabariában elítélt és kivégzett püspök-vértanúja.

 A templom az itáliai bazilikák formáját idézi, itt is megtaláljuk az árkádot, s a harangtorony itt is külön áll. A Papi Szemináriumot 1940– 42-ben új épületrésszel bővítették, ahol kápolnát is kialakítottak. A termet „római iskolás” művészek képei díszítik. A két nagy méretű pannó Kontuly Béla műve. A Szent Márton életét bemutató képen az ókori Sabaria egyik épülete is feltűnik. 

A fiatal Márton egy árkádos bejáratú templomból jön ki éppen. A helyi legenda szerint a tízéves Márton itt ismerkedett meg a kereszténységgel, s csak azután távozott a szüleivel Itáliába. A festett üvegablakok Sztehlo Lili munkái, a Quirinust ábrázoló mozaikot Deéd Ferenc készítette. Ehhez az irányzathoz sorolhatjuk a Jáki úti temető ravatalozóját is. Ifjabb Vass Béla tervezte, a bejáratát ókeresztény jelképek díszítik. A művészeti korok nem érnek véget egyik napról a másikra. A határok gyakran vitathatók. Az „olaszosság” jelenik meg a Savaria tér térkialakításában, ami már az ötvenes évekhez kötődik, s a szocreál korhoz kapcsoljuk. A római múltra itt a város alapításának emlékműve (Tyche istennő szobra, Claudius dombormű