Az ezerarcú Rábán eveztünk az Arrabo egyesülettel

„-Kenuzni indultok a Rábára tavasszal? Nem hideg a víz?!”

„-Igen az, de mi evezni megyünk, nem fürdeni.”

Az egyesületről

Az Arrabo egyesület első túráját minden évben március 15-én tartja, a másodikat, az Európai Unióhoz történt csatlakozás alkalmából május elsején rendezik meg évek óta. Az egyesület tagjai már 1987 óta szerveznek közös, baráti túrákat, hivatalosan 1995-ben alakultak meg. Céljuk másoknak is megmutatni a természet szépségeit, mindezt olyan nézőpontból, ami szárazföldről nem látható. Túráikat elsősorban a Rábára szervezik, mely talán az ország legromantikusabb folyója, páratlan környezettel és adottságokkal. Egy- két sőt tíznapos túrákat is szerveztek már, melyek több száz kilométeresek voltak. Csónakházuk Magyarország legnyugatibb városában az Őrség és a Vend-vidék kapujában, Szentgotthárdon a Lapincs és a Rába folyók találkozásánál található.

Tippek kezdő kenusoknak

A részvételhez előfeltételek nem voltak szükségesek, kezdők, haladók egyaránt jelentkezhettek a részvételi díj befizetése után. A jelentkezést célszerű időben leadni a szervezők számára, hogy fel tudjanak készülni a létszámra és tapasztalt kormányos jusson minden újoncnak. A víz és a benne lévő fák, sziklák, rönkök tudnak izgalmakat okozni, de jó irányítással és odafigyeléssel nem jelentenek komolyabb veszélyt. Borulás esetén elúszhat egy-két tárgy, ezért érdemes azokat erősen rögzíteni magunkra vagy a kenura, melyre akár légzsákot is lehet tenni, hogy az se süllyedjen el.

Az evezőegyesület több kenuval is rendelkezik, igény szerint 20-30 főnek is tudnak felszerelést biztosítani, melyek a lapát, mentőmellény és a hordó a ruháknak, kisebb csomagoknak. Aki érdeklődik a vízi sport iránt, annak adunk pár tippet, mit érdemes magával vinnie:

A május elsejei túráról

Szerkesztőségünk egyik tagja is lapátot ragadott és kenuzott végig a Rába Gyanafalva-Szentgotthárd közötti 18 kilométer hosszú szakaszán. A kenuk szállításáról az Arrabo tagjai gondoskodtak, a résztvevők a kenuk fel-, majd lepakolásában, később a tisztításában segédkeztek. A lapátok kiosztása, kenuk elosztása után indult az igazi kaland, amihez a Rába alacsony vízállása is hozzátette a maga részét, megnyújtva az evezés idejét is, így a tervezett 15 órai befejezés helyett 19 óra körül kötött ki a tizennégy fős csoport.

Az aszály az omladozó partfalakon és a folyó rendkívül alacsony vízszintjén is érzékelhető volt. Rengeteg kavicspad alakult ki és helyenként sziklák, farönkök álltak ki a vízből. A partról sok fa dőlt be, volt amelyik tövestől, jelezve a helyi hódok ottlétét, vagy őrizve a korábbi nagy széllökések emlékét.

Azonban a Rába pont emiatt változatos, még a rutinos evezősöknek is tud mindig újat mutatni, fejfájást okozni. Akadtak potenciális borulást előidéző pontok, azonban csak egy-két vízbecsobbanással végződő eset történt, ami inkább derűt, mint aggodalmat okozott. Rövid átöltözéssel egybekötött megálló után pedig a vízben megmártózó emberek is vidáman és felfrissülten folytatták az evezést.

Az akadályok miatt, a szűkebb részeken a gyorsabb áramlás időnként szaporább szívdobogást okozott. Előzetes egyeztetés után pedig a szentgotthárdi duzzasztógáton is engedtek le vizet a csónakcsúszdán az átkeléshez, mely a kezdők számára kifejezetten nem mindennapi élményt biztosított.

Aki nem vett még részt hasonló programon, talán el sem tudja képzelni, milyen hihetetlen élmény mikor egy kidőlt fa lombkoronája alatt halad át a kenu, és csupán a madarak hangja, a szél zúgása valamint a folyó csobogása hallható, a külvilágot és a problémákat magunk mögött hagyva. Az egyesület tagjai végig gondoskodtak a jókedvről, felelevenítették közös vagy saját kalandjaikat, mely bárkinek meghozhatja a kedvét akár egy többnapos evezős túrához is.

Amit a túra során megtanultunk: