Üdvözletek Savariából

A Dohány utcai kávézót 1905-ig a tulajdonos maga üzemeltette, akkor átadta Fodor Józsefnek, az elnevezés azonban nem változott. 1908-ban nevet váltott, de továbbra is vendéglátóhely maradt, s az ma is. Spitz idejében a kávéház zenés szórakozóhely volt rendszeres varietéműsorral. Gyakran tartotta itt az öszszejöveteleit a Magyarországi Zenészek Egyesülete, Azt, hogy miért nevezték így a kávéházat, nem tudom. Előfordulhat, hogy a tulajdonos kötődött valamilyen módon Szombathelyhez, de az is megeshet, hogy csak a nevet találta figyelemfelkeltőnek. Bár nem sokan, de akadnak, akik már eljutottak Joskar-Olába, a Mariföld (Oroszország, autonóm köztársaság) fővárosába. Ők sem családi kiránduláson vagy baráti társasággal utaztak el oda, hanem valószínűleg valamelyik kultúrcsoporttal vagy esetleg politikai delegáció tagjaként. Azt, hogy a vasi megyeszékhely és Joskar-Ola testvérvárosi kapcsolatban állnak-e egymással, nehéz megmondani. 

3A szombathelyi listán nincs ott a város neve, Joskar-Olában viszont az első helyen szerepeltetik Szombathelyt. Ott a város honlapján azt is közlik, hogy a kapcsolat 1971. május 19-én kezdődött, az ötvenedik évfordulóra készült összeállítás szerint addig több mint 300 eseményre került sor. Nálunk 1973-ban a Hunyadi úti lakótelep Joskar-Ola nevét vette föl, cserébe két évvel később ők nevezték el az egyik mikrorajont (városrészt) Szombathelyről. A megyéről sem feledkeztek meg, az egyik főútvonalat „Vasszkaja ulicára”, azaz Vasi útra keresztelték át. 1978-ban Németh Mihály szobrászművész alkotását állították fel. A műnek több elnevezése is van: Vasi üzenet, Üdvözlet Savariából, Savariai istennő. Nem kell feltétlenül elutaznunk, a „google-utcaképen” is ellenőrizhetjük, ma is ott áll a Lenin sugárút 22/a szám alatt a „Gurman” szupermarket előtt. Innen csupán pár háznyira van a Savaria bevásárlóközpont, amelyik a mi Mari-ábécénk lehetne, mert hát azt nem a Mari nénénkről nevezték el, hanem a Mari Köztársaságról. Mi Német Mihály szobrát adtuk Joskar Olának, 1985-ben ők ajándékozták nekünk Anatolij Sirnyin Anya gyermekével című szobrát. A (volt) Borostyánkő áruház közelében áll. A marik vagy más néven cseremiszek nyelvrokonaink. 

Számuk egyre fogy, ma nagyjából 640 000-en lehetnek. Saját hazájukban is kisebbségben, Mariföldön az arányuk 43 százalék körüli, a többség orosz, de viszonylag nagy számban élnek ott tatárok is. A 250 ezres Joskar-Olában a lakosságnak csak egyötöde mari nemzetiségű. Nagy meglepetés lenne, ha a szombathelyiek közül járt volna valaki az Egyesült Államokban, az Indiana állambeli Siberia településen. Mi köze Siberiának Sabáriához? Az, hogy Sabaria volt ennek az egészen kicsi falunak az eredeti neve. Ráadásul Szent Márton szülőhelye után nevezték el így. Voltak, akik kutatták, mi volt a módosítás oka. Arra a következtetésre jutottak, hogy a postai nyilvántartásban írták át a Sabaria nevet Siberiára. Valamelyik tisztviselő hallott már Szibériáról, s úgy gondolta, itt is ez lehet a helyes név, a másik csupán elírás. Talán így lehetett, talán nem, az viszont tény, hogy az első nyilvántartásokban még Sabariaként szerepel. 

Nézzünk néhány részletet! 

A községnek alig több mint másfél évszázados múltja van. Német és lengyel származású bevándorlók építettek maguknak itt új otthont. Az első lelki gondozójuk Chrysostom Foffa bencés szerzetes volt. A Szent Márton tiszteletére szentelt első kis templom 1869-ben az ő segítségével épült fel. 

Az ő munkáját a Isidor Hobi folytatta. Mindketten a svájci Einsiedeln kolostorából érkeztek, s mindketten „alapítói” voltak az indianai Saint Meinrad apátságnak, amely azóta jelentős egyházi központtá vált. A régi elnevezés hátterében így a bencések Márton-tiszteletét kell keresnünk. A község központjában ma már egy újabb templom áll, de az is a Sabariában született szent nevét viseli.