Egyfecske: félre az autópilótával!

Hajlamosak vagyunk megszokásból üzemelni. A fogmosás mozdulatait nem figyeljük árgus szemekkel – jönnek maguktól. A cipőfűzés sem igényel megfeszített figyelmet. A kávéfőzés, az ételkészítés, a munkába, iskolába indulás rutinjai mind-mind ide tartoznak. A megszokásból létezés elvakultságát akkor észleljük csak igazán, amikor útközben azon gondolkodunk vajon lekapcsoltuk-e otthon a villanyt, a sütőt vagy a vasalót. Nem emlékszünk rá, mert a tett automatikusan ment végbe. Hogy mi a baj ezzel? Látszólag semmi, hiszen kevesebb energiabefektetéssel oldhatunk meg egy csomó mindent. De a fő kérdés az az, hogy ha a mindennapjaink kilencven százalékában ebből az autópilóta-üzemmódból ténykedünk, akkor félig öntudatlanságban telnek a percek, órák, napok, hetek és évek? Akkor előfordulhat, hogy fel sem tudjuk idézni, mi történt velünk tegnap, azelőtt vagy a hétvégén? Akkor lehetséges, hogy nem vagyunk jelen a saját életünkben? Mert ha igen, akkor itt az idő félretenni az automatizált létezést, és végre jelenlévőként megtapasztalni a pillanatokat, az itt és a most csodáját, ami maga a nagybetűs élet.