Kerekasztal-beszélgetést tartottak a szombathelyi ÖkoPlusz Fesztiválon

Reichardt Nikolett Lócsról, a „rózsafaluból” érkezett, 2019 óta ő a helyi közművelődési referens. A települést alig százan lakják, de nagyon összetartó közösség jellemzi őket, tudtuk meg. És hogy miért is rózsafalu? Évekkel ezelőtt jöttek rá, hogy ez a virág olyan szépen jellemzi és egyedivé teszi a pici községet, és mára már egyfajta védjegyük lett. A Rózsafalu Civil Egyesület 2020 óta működik, és élénk tevékenységet folytat. Kiemelt projekt lett a Tündérkert is, ahol őshonos gyümölcsfafajtákkal járulnak hozzá az értékmentéshez és a fenntarthatósághoz. A mellette lévő gyógynövénykert és méhlegelő is ezt a célt szolgálja. A jövőbeni terveik is főleg ezekre a tevékenységekre – és azok fejlesztésére – összpontosítanak. Szeretnének egy Kultúrpajtát is berendezni, például kemencével, fejlesztenék a helytörténeti múzeumot, és terveznek kiskertet is.

Kecskés Andrea Jákon önkormányzati alkalmazott, közművelődési szakember, másrészt elnöke a Jáki Kulturális Élet Egyesületnek. Komoly kihívás számukra a fenntarthatóság és a „zöldítés”: folyamatosan ott vannak ezek az értékek számukra a látómezőben, hangsúlyozta. Ez kiterjed a szelektív hulladékgyűjtésre csakúgy, mint a rendezvényeken bevezetett újdonságokra, például a műanyag- és papírpoharak helyett visszatértek a porcelán- és üveg csészékhez. A templomáról – méltán – híres falu 2600 lakosú, és az egyesület egyik célja az, hogy ne csak arról legyenek közismertek, hanem a felelevenített régi hagyományokról is. Ják fazekassága még az őrséginél is korábbi múltra tekint vissza, de híres volt a jáki kenyér is. Ez utóbbit évente megünneplik augusztus 20-án: helyi finomságokkal (például kovászos kenyerekkel) készülnek és kóstolják meg azokat, közösségi esemény keretében. Kézzel készített játékokkal igyekeznek visszaidézni a múltat, és alternatívát nyújtani a digitális világgal szemben.

Nemescsó községből Szerdahelyi-Bánó Irén polgármester jött el beszámolni az ottani tapasztalatokról. Hagyományőrző csoportjuk, a Tézsula Egyesület idén tíz éves, amely igyekszik összegyűjteni a település múltját jellemző eszközöket, emlékeket – még a nótákat is. Egyfajta hidat teremtenek az ifjabb és az idősebb generáció között közös alkalmaikon. A települést, amely 300 fő körüli, próbálják a hagyományok mentén szervezni. Ők is mellőzik már a műanyag eszközöket, visszatértek a régi, fenntartható (és hosszú távon olcsóbb) tárgyakhoz – ezek ráadásul igényesebbek, szebbek és hangulatosabbak is. A faluban sok a konyhakert: ezekre is alapoznak, és szeretnék a hagyományos, régi ételeket is népszerűsíteni. A hazai alapanyag olcsóbb, finomabb, frissebb, és sokkal kisebb az ökológiai lábnyoma is, mutatott rá. Igyekeznek minden korosztályt megtalálni, megszólítani, és összekapcsolni őket.